Kizáró(lag) magyarok?

Kárpátalja egyes nagy létszámú magyar tannyelvű iskoláiban a REGIO folyóiratban idén megjelent tanulmány szerint már évek óta bevett gyakorlat roma „fantomtanulók” szerepeltetése az osztálykönyvben. Az ő folyamatos igazolatlan hiányzásuk kimondatlan megegyezésen alapul: a roma diákok nem járnak be, a gádzsók pedig ennek csendben örülnek. Egészen más a helyzet azokban a kis falusi iskolákban, melyek léte már évek óta éppen a magyar nyelvű roma diákoknak köszönhető. A csökkenő létszámú magyarság egyre kevesebb településen képes összedobni az alapiskolai osztályok indításához szükséges öt(!) főt, ezért – szigorúan praktikus okokból – a romák iskolai integrációjához folyamodnak. Napjainkra már a nagyobb iskoláknak is szükségük van a roma tanulókra a létszám emelésének érdekében.

A roma gyerekek egyre növekvő aránya a magyar iskolákban (jelenleg 17% környékén lehet) a felmérések szerint nem arat osztatlan sikert. Egy kutatás tanúsága szerint a magyar szülők egy része úgy érzi, ez magában hordozza az oktatás színvonalának csökkenését, ezért sokuk számára vonzóbb alternatíva az ukrán nyelvű iskola.

Ez a dolog különösen azért aktuális, mert idén népszámlálást tartanak Szlovákiában, és az itt élő mintegy 70-80 000 magyar anyanyelvű roma által követett stratégia egyáltalán nem lesz mindegy azzal kapcsolatban, meglesz-e a mitikus félmillió, sőt, hogy a magyar marad-e a legnagyobb szlovákiai kisebbség, legalábbis papíron. A 2001-es népszámláláson alig több mint 10 000 megkérdezett vallotta be, hogy magyar és roma egyszerre, azaz csak minden nyolcadik. A magyar romák Szlovákiában kettős kisebbségben vannak: sokan közülük vélhetően magyarnak vallották magukat, asszimilációjuk okán és/vagy taktikai okokból, megint mások pedig a szlovák önbevallást választották. Példának okáért a Gecse Annamária terepmunkája szerint mintegy 85%-ban magyar romák, maradék részben magyarok által lakott rimaszombati járásbeli Baraca lakói 2001-ben 85%-ban magyarnak, 10%-ban romának és 4%-ban szlováknak vallották magukat.

De vajon sorsközösséget vállal-e a szlovákiai magyarság a tőle egyre mélyebb szociális, demográfiai és kulturális szakadékkal elválasztott „saját” cigányaival, vagy pedig csak az új népszámlálási statisztikák átböngészésekor és a magyar–roma arány összehasonlításakor fog hálát érezni a magukat magyarnak valló romákkal kapcsolatban? Az itteni magyar elit számos tagjának stratégiája, hogy minden fórumon, minden kérdésre népnemzeti érzelmű válaszokkal tömíti el a kommunikációs csatornákat. Meglátjuk, erre a kihívásra, mely valóban nemzetpolitikai, ki mer majd őszinte és egyben hatékony választ adni e megmondóemberek közül.

Ravasz Ábel; szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője