Kiska sem ad kockacukrot

Andrej Kiska államfő és Robert Fico kormányfő is gyakran tesz ilyet, ilyenkor mosolygó városvezetők kínálják őket sóval és kenyérrel, bányászok, kisdiákok, szakács nénik és portás bácsik örülnek nekik, az országnagyok pedig pacsiznak velük nagy kegyesen. S ilyenkor sosem mondanak nemet, bölcsen mosolyogva megígérnek mindent, mi szemnek s szájnak ingere, toronyórát lánccal, bécsi szeletet vaníliafagyival. S ha netán valamihez nem fűlik a foguk, még akkor is azt mondják, majd megvizsgálják a lehetőséget.

Ez történt Andrej Kiskával is a másfél évvel ezelőtti komáromi látogatásán, mikor az előre leegyezett protokollt felrúgva a város alpolgármestere megkérdezte: ha már a kisebbségek olyan nagy számban szavaztak rá, mi lenne, ha ő is tenne feléjük egy apró gesztust. Tényleg, nem egy nagy dologról van szó, ha létre is jönne, sokan észre sem vennék: egy többnyelvű honlapról a standard, szlovák–angol helyett. Jó, persze, a többi környékbeli államfőnek sincs ilyen, Miloš Zeman cseh elnöknek pedig egyenesen csak egynyelvű. De Magyarországon vagy épp Csehországban nem él egy 8,5 százalékos kisebbség. Finnországban azonban van egy 6 százalékos svéd közösség, és el nem fogják hinni: a finn államfő hivatalos honlapja a finn és az angol nyelv mellett svédül is elérhető.

Mikor a lakosok – köztük a kisebbségek – Kiskát választották meg Fico ellenében 2014-ben, egy hasonló iránynak akartak bizalmat szavazni, mint a finn út. Kiska pedig ilyennek is mutatta magát, őszintének tűntek a megnyilvánulásai, az, hogy szétosztja az elnöki fizetését, vagy épp az emberi méltóságot támogató álláspontja a menekültek kapcsán – nem véletlen, hogy Fico vagy épp Kotlebáék főellenségnek tekintik őt.

Mindazonáltal úgy tűnik, vannak olyan esetek, amikor még ő sem tudja átlépni a saját árnyékát, és nem tud gesztust gyakorolni. Ennek nem az az oka, hogy az elnöki hivatalnak nem lenne pénze többnyelvű honlapra – hiszen ennél még a szendvicsek meg a sütik is többe kerülnek egy államfői fogadáson. Nem is az a gond, hogy az államfő ne tudna nemzetiségi tanácsadókat is foglalkoztatni, vagy épp – egyébként szűk – jogkörei miatt ne tehetné meg, hogy lefordíttatja a honlapját. Csupán csak annyi, hogy a mai mentalitás Szlovákiában az: a szlovák politikusok többsége számára a nemzetiségek legkisebb kérése is csak nyűg, elhanyagolható, és tulajdonképpen nem is fontos. Erre pedig Roman Krpelan, az államfő kommunikációs tanácsadójának foghegyről küldött, tömör válasza tökéletes példa, s ez még bosszantóbbá teszi az egészet.

Ettől a gesztustól senki sem várja, hogy megoldja a kisebbségek összes problémáját, irányt azonban mutathatott volna, akár a hivatali nyelvhasználat vagy a vasúti többnyelvűség kapcsán is. Kiska pedig lehetett volna az az ember, aki nemcsak üres szóvirágokban figyel a kisebbségekre, hanem gyakorlatban is odateszi magát.

De nem baj, legalább pacsit kaptunk tőle.