Kígyó, béka, alkotmány

Történelmi jelentőségűnek és csődtömegnek egyaránt nevezték már a péntek éjszaka jóváhagyott európai alkotmányt, ezzel a régi és az új tagországokban egyaránt sikerült az átlagpolgárt a teljes bizonytalanságba sodorni. Az, hogy nem érti a ravaszul megfogalmazott fiskális szövegeket, rendjén való, mindenütt megszokhatta ezt a hazai törvények esetében is. Kapaszkodóként ezért annak a pártnak az álláspontját fogadta el, amelyikre voksolt. Na de összeurópai mértékben ez másként működik, miért kell mondjuk a gyalogmagyarnak elhinnie azt, amit Schröder vagy Chirac mond? Persze kell az alkotmány, nélküle aligha lehetne működőképes állapotban tartani azt a monstrumot, amit EU-nak nevezünk. Az egységes alkotmány ügye azonban újból felszínre hozta a megosztottságot. A legmarkánsabban ez az új EB-elnök meg nem választásában mutatkozott meg, látszólag ismét szembekerült az iraki háborút ellenzők és támogatók tábora. De csak látszólag, ez volt a mindenki számára érzékelhető törésvonal. A lényeg azonban nem az EB-elnök személye, hanem a döntéshozatali szavazati rendszer. Itt pedig arra ment ki a játék, hogy a nagy országok játszva, vagy pedig a különböző fékek beépítése miatt valamivel nehezebben tudják-e majd a kisebbekre rákényszeríteni akaratukat. Másképpen: a francia–német páros, vagy pedig a britek irányvonala fogja-e uralni az unió világpolitikai döntéseit.

Más ez az EU, mint amilyenről a kilencvenes évek elején ábrándoztunk. Brüsszel kapujára ki lehetne szögezni: Ki itt belépsz, hagyj fel minden illúzióddal! Huszárvágás volt, hogy május elsején végrehajtotta történetének legnagyobb, egyben legolcsóbb bővítését. Azt hittük, majd pátyolgatnak egy ideig, mint anno Spanyolországot vagy Portugáliát. A németek elsőként jelentették be, hogy munkavállalási stopot akarnak, a britek elsőként közölték, hogy nem akarnak. Reformjainkhoz bevezettük a 19 százalékos egyenadót, amolyan mankóként, hogy utánabicegjünk az európai életszínvonalnak. A németek és a franciák elsőként közölték, a csatlakozók adópolitikája tisztességtelen, az adókulcsokat egységesíteni, azaz nálunk emelni kell. Szóval: az ő béreik mellett mi is kiegyeznénk az ő adóikkal. Van hát egy alkotmány, amelyről senki sem tudja, hogy életbe lép-e és mikor. Ugyanis mind a 25 országban ratifikálni kell, s az is biztos, hogy féltucatnál több helyütt népszavazást tartanak róla. Azt sem tudja senki, mi lesz, ha egy, de még valószínűbb, hogy több országban elutasítják. A döntéshozatali mechanizmusokban a most jóváhagyott kettős többség elve 2009-től lépne érvénybe. Amikor már valószínűleg Horvátország, Románia és Bulgária is tag lesz – tovább bonyolítva a helyzetet. És alakulhatnak úgy a világpolitika prioritásai, hogy a törökökkel szintén kezdeni kell valamit.

Szakértők a hét végén azt mondták, ha minden simán megy (a népszavazásokat és az egész ratifikációs folyamatot beleértve), az új alkotmány 2006–2007-re életbe is léphet. Aki tud, mondjon egyetlen okot, amely alátámasztja ezt az optimizmust.