Kiegyezés? Velük?

 

 Lajčák szerint Robert Fico és Orbán Viktor is remek politikus, így akár az is elképzelhető, hogy ők hozzák tető alá ezt a megegyezést.
 Amikor ezeket a gondolatokat olvastam, leesett az állam. Miroslav Lajčák külügyminiszter nagy tiszteletnek örvendő, európai formátumú technokrata-diplomata. Nem hiszem, hogy csak úgy handabandázna a témában, amikor tárgyalásokról beszél, de ha valaki az elmúlt hónapok eseményeit nézi, kötve hiszi, hogy Orbán Viktor és Robert Fico fogja tető alá hozni a megbékélési paktumot. Az persze igaz, hogy a két miniszterelnök eddigi találkozói után mindkét fél részéről csak dicsérő szavak hangzottak el. A két kormányfő sok mindenben egyetért, legyen szó a gazdaságról, a munkanélküliségről, az ellenzékkel szembeni politizálásról, vagy a demokráciával kapcsolatos világképről. Az igazán kényes témákat viszont szakértőikre bízták, azok meg „serényen” dolgoznak a megoldáson. Akinek még vannak illúziói a kétoldalú szakmai szintű egyeztetések kapcsán, annak figyelmébe ajánlanám a Bős–Nagymaros témájával foglalkozó bizottságot, amelynek tagjai kábé most ünnepelnék 20. közös évfordulójukat, ha közben párszor le nem cserélték volna mindkét oldalon a teljes tárgyalódelegációt. Persze megegyezés a mai napig nem született. De ott van a közös történelemkönyvek témája, a szakmai egyezség állítólag végül megszületett, de a politikai akarat hiányzott a happy endhez.
 Szó se róla, mi, szlovákiai magyarok szeretnénk leginkább, hogy végre megegyezzenek, legyen végre nyugalom. Ám annak az esélye, hogy ezt pont ez a két politikus fogja megtenni, szinte nulla. Sokkal valószínűbb, hogy Orbán és Fico egyfajta megnemtámadási szerződést kötött, mivel mindketten rájöttek, hogy a másik otthon elég erős ahhoz, hogy ne kelljen senkivel semmilyen kompromisszumot kötnie, és egy ilyen „elvtelen” szlovák–magyar egyezséggel saját nacionalista szavazóikat távolítanák el. Orbántól a Jobbik felé mennének, Ficótól meg talán az SNS-hez, vagy valami hasonló irányába. Így most a külügyminiszterek, a diplomaták feladata, hogy a lehető legtovább takargassák a semmittevést. Legkésőbb jövő tavaszig, hiszen akkor lesznek Magyarországon a parlamenti választások. Aztán majd meglátják. A külügyminiszterek pedig jó diplomaták módjára addig is altatják a dolgot, mert valószínűleg ezt kapták feladatul. Közben elszomorító, hogy mindkét kormányfő rendelkezik akkora politikai felhatalmazással, amellyel nyugodtan levezényelhetné a kiegyezést. Mindkét országnak, s leginkább nekünk, szlovákiai magyaroknak származna belőle előnyünk. De ez valószínűleg egyik fél rövid távú politikai céljai között sem szerepel. Hosszú távú, mi több, stratégiai célokat pedig legfeljebb a hatalom megtartása érdekében szokás gyártani itt, Közép-Európában. Azt sokan tudjuk, hogy Lajčák a Balkánon remek munkát végzett, de míg akkori főnökei brüsszeli nemzetközi stratégák voltak, ma ő és Martonyi János főnökei vérbeli káeurópaiak. Sajnos.