Ki vagyunk szolgáltatva

Valahol valakik stílszerűen október hónapba jelölték ki az idősek világnapját. Mi, érintettek reagálunk, tehát vagyunk. Ezúttal a szolgáltatás-kiszolgáltatottság kerül terítékre. Ragyogó társadalmunkban a sorozatos áremelések miatt sokat méltatlankodunk. Indokolt vagy indokolatlan a vezetékes telefonok esetében a drágítás? Mindenekelőtt az idős, helyhez kötött, olykor egyedül élő embereket sújtja. Lehet azzal mentegetőzni, hogy a mobiltelefonok rohamos elterjedésével a hálózati készülékek nagy része fölöslegessé válik. Ezt a kiesést úgy kompenzálják, hogy emelik a tarifát. (Valaki valamikor második Svájcról szónokolt. Ott is luxus a szükséges?) Fejlődik a világ. Tizenéves csitrik mobiltelefonnal grasszálnak az utcán. A járókelők akarva-akaratlanul hallhatják, hogy „létfontosságú” dolgokról folyik a diskurzus! A mobiltelefon státusszimbólum lett. Érdekes módon Amerikában most indul el a mobilmánia. Tehát megelőztük Amerikát. Jó lenne, ha a szociális érzékenység terén néhány lépésnyire megközelítenénk. A telefonkönyv külön fejezetet érdemel. Idén Kassára kell mennünk érte. Ráadásul össze van keverve Kassa város és az egész vidék előfizetőinek a névsora. A betűk aprók. Tehát az összeállítók könnyítettek a munkájukon. Hogy a felhasználók számára milyen nehézségeket okoztak, az senkit sem érdekel.

Győri Sarolta, Szepsi