Ki ül a mérlegen?

Attól a pillanattól kezdve, hogy a televízió világgá röpítette a Mikuláš Černák felmentéséről szóló hírt, Szlovákiában a perről mindenkinek megvan a maga különbejáratú véleménye. Noha nyilvánvalóan nem politikai bűntettről van szó, hanem köztörvényesről, nagyon sokan elképesztő párhuzamokat vonnak az eset és az olyan bűncselekmények között, amelyek viszont politikától bűzlenek, és szintén kiderítetlenek maradtak. Ha nem tapasztaltam volna meg mindazt, ami ebben az országban az elmúlt 12 év alatt történt, bizony mondom, még örvendenék is annak, hogy jogállamunkban Černákot a független bíróság felmentette. Örvendenék, hogy az igazságszolgáltatók éleslátását nem homályosította el a gyanúsított rossz híre, a reá korábban jogerősen kiszabott 8,5 év jogerős börtönbüntetés és a közhangulat. Ahol a „törvények diktatúrája uralkodik” (ez a jogállam egyik közérthető meghatározása), ott a tyúktolvajt, a mackóst, a bérgyilkost csak baromfilopásért, kasszafúrásért, bérgyilkosságért szabad elmarasztalni. Aggasztó, hogy mindenkinek megvan a bírósági ítélettől eltérő konstrukciója. Ennek alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy az emberek nem nagyon hisznek sem a jogállamiság létében, sem a bíróságok makulátlanságában. Vajon miben gyökerezik ez a magatartás? Nyilván abban is, hogy a pártok 1990 óta felparcellázták maguk között az országot. Ez az állami vagyon párthovatartozás szerinti privatizálásával kezdődött, és az íróasztalok jutalomként való „kiutalásával”, képviselői helyek, vezérigazgatói funkciók elosztásával és újraelosztásával folytatódott. Elrabolták a köztársasági elnök fiát, és a nyomozás, a jogszolgáltatás (amnesztia) ezúttal is pártirodából irányíttatott. Azt se hiszik el az emberek, hogy egyértelműen köztörvényes bűncselekmény felderítésébe nem avatkozott bele valamelyik párt. Még az állami ünnepeket is felparcellázták maguk között. Ilyen körülmények között elvárható-e a harmadik hatalmi ág, a bíróságok elfogulatlansága iránti bizalom? Számolhatuk-e azzal, hogy a pártirodákból „nem szólnak oda” a bíróságokra? Általános a vélemény, hogy Szlovákiában parlamenti többséget szerezhetne az a párt, amelyik el tudná hitetni, hogy győzelme esetén a puritán tisztességet állítja figyelme középpontjába. Lehet, hogy vannak, akik ilyen politikai erő létrehozásán fáradoznak, csak szándékukat mélyen eltitkolják. ĺgy marad az általános kiábrándultság.