Kevés lány, sok madám

Ha nem lenne sírhatnékom, baloldali emberként nevetnem kellene e hír olvastán: az önlenullázott szlovákiai baloldal öt mikropártjának vezetői az egyesülést fontolgatják.

Tehát nincs kizárva, hogy az SDĽ-es Pavol Koncoš utódjául kinevezett Ľubomír Petrák, Peter Weiss és Milan Ftáčnik, a két jól fésült szalonszocialista meg Jaroslav Volf és Peter Baráth, a szlovákiai szociáldemokrácia két gyöngyszeme, Pavol Hamžík, az egyszer használatos királycsináló SOP elnöke és Jozef Kalman, a HZDS-t abszolvált szakszervezeti bonc egyesíti a baloldali erőket. Milan Ftáčnik, az öt politikai „erő” legnagyobbikának (SDA – 1,79 százalékos választási eredményt ért el szeptemberben) vezetője úgy véli, új személyiség kellene az úgymond nem kommunista baloldali képződmény élére.

A munkásmozgalom szociáldemokratára és bolsevikra szakadásának idején egy jó humorú osztrák baloldali vezető így jellemezte a két áramlat közötti különbséget: a kommunista párt kaszárnyára emlékeztet, a szociáldemokrata pedig kuplerájra. És még hozzátette: a kupleráj légköre mégiscsak kellemesebb a kaszárnyáénál.Otto Bauer, a régvolt osztrák politikus gondolatmenete szerint a „nem kommunista baloldal” szinonimája a „szociáldemokrata baloldal”. Természetesen azokkal a módosításokkal, amelyeket a gazdaság fejlődése és a 20. század megannyi tapasztalata előidézett. Próbáljuk meg elképzelni azt a közintézményt, amelyet Otto Bauer valamikor hetven-nyolcvan éve a kaszárnya ellenpólusaként definiált. Furcsán érezné magát egy nyilvánosház

látogatója a fülledt légkörű szalonban, ahol nehéz bársonyból van a függöny, a pezsgő pedig francia, ha a lenge öltözetű hölgyek öthatodáról kiderülne, hogy életkorukat tekintve inkább madámnak illenek be.

Ismerjük az utóbbi tizenhárom év alatt meghonosodott politikai szokásokat. Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk Pavol Hamžík képes lenne akkora önzetlenségre, hogy abban a „nyilvánosházban” ne tartana igényt legalább a főpénztárnoki pozícióra vagy Pavol Koncoš minimum a főkertészi állásra. Peter Weiss külügyi szakemberként esetleg megpróbálná elhitetni, hogy az országhatárokon túl tömeges az érdeklődés az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező kupimamák szolgáltatásai iránt.

Tragédia lesz Szlovákia számára, ha négy év múlva (vagy hamarabb) nem lesz reális alternatívája ennek a kormánynak. Ez még akkor is felmérhetetlen veszély, ha Dzurinda minden ígéretét 200 százalékra teljesíti.

Az alternatíva teljes hiánya züllesztően hat mind a legitim hatalomgyakorlókra, mind azokra, akik arra várnak, hogy a hatalom egy pillanatban majd az ölükbe hull.