Kevés a fóka

És egyre fogy. Nem csupán azért, mert az eszkimók étvágya napról napra növekszik, s nem elégednek meg a fókazsíros kenyérrel, a húsát jobban kedvelik. Igaz, szaporodnak is, de nem olyan arányban, mint tisztességes eszkimóknál szokás, az egyet helyettem, egyet házastársam helyett, egyet a nemzet szaporodása érdekében elv alapján. Kérdés, vajon a fókáknak valóban folyamatosan csökken-e nemzőkedve, vagy ugyanannyi kisfóka születik, mint korábban, csak éppen eszkimó álruhába öltöztetik, eszkimó nyelven beszélnek vele, eszkimóiskolába járatják, hogy felnőtt korában azt se tudja szegény, eszkimó fiú vagy fókalány-e. Mindenesetre fókaszülőék úgy képzelik, aki eszkimók közé keveredik, abból nem csinálnak fókafasírtot. S idővel a volt fóka (aki persze csak elméletileg volt az, hiába csörgedezik ereiben fókavér, hiába párnázza testét fókazsír, tudatába azt plántálták, tetőtől talpig eszkimó) eszkimóbb lesz az eszkimónál. Neki már nem a fókahimnusz hallatán szorul össze egykor volt fókaszíve. Eszkimóékét sem érzi, de fókaszemét megpróbálja úgy csillogtatni, ha meghallja, hogy villámok cikáznak az Eszkimó-hegy fölött, mintha eszkimótejjel szívta volna magába új, mostohaanyanyelvét. Fókáéknak kedvezménytörvény, kisfókáknak támogatás, állati jogok, egyesült szögesdrótmentes állatkert – mit sem ér. Talán, ha egyszer a fókaszületési bizonyítványhoz mellékelnek egy szerződést, mely szerint a fókának nem kell eszkimóbbnak lennie az eszkimónál, akkor is az lesz belőle, amit fókaszülei megálmodtak...

Holott a biológia mai állása szerint a fóka is gerinces állat.