Kezdjük egy kis biológiával. Minden ember egyetlen fajhoz tartozik. Vannak köztünk különbségek, mert lehet valakinek sárga, réz, barna, fekete, tejeskávé vagy rózsaszín bőre, a szeme pedig kék, zöld, barna. De senki közülünk sem keveredik más fajokkal. Nincs Macskanő, Pókember és hasonlók.
Kevert fajú betyárok, szevasztok!
Nem és nem! Még akkor sem, ha Anonymus szerint Emesét, nemzetségünk ősanyját egy álmában megjelent turulmadár ejtette teherbe. Mert más krónikákban már másképp szerepel a sztori: a madár csak közli a terhes nővel, hogy „méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg” – mivel ágyékából dicső királyok fognak leszármazni.
Szóval épeszű ember csak mosolyoghat a „kevert fajú” meghatározáson, esetleg hangosan viccelődhet, hogy amíg egy telivér mén vagy mangalica nem csinál gyereket egy asszonyállatnak, felesleges aggódnunk. Foglalkozni sem kellene ama bizonyos tusványosi beszéddel, mert hiszen egyértelmű, mire ment ki a játék: el kellett terelni a közvélemény figyelmét a gazdasági problémákról, hazug ígéretekről, megszorításokról. Ez sikerült is, lám, a teljes magyar sajtó fajelméleti kérdéseket boncolgat, és azt próbálják bemérni egy tízes skálán, mennyire fasisztoid, ami Tusványoson elhangzott.
A külföldi sajtó egyelőre (hétfő délben adom le ezt a cikket) csendben van – részben talán azért, mert az Európai Parlament összes képviselőjének és asszisztensének kiküldött angol nyelvű összefoglalóban nem szerepelnek a kevert fajú európaiakról, a nem kevert fajú magyarokról vagy éppen a gázfogyasztás csökkentésében komoly know-how-val rendelkező németekről szóló kijelentések. A beszéd összefoglalóját Kovács Zoltán jegyzi, aki nyilván nem tartotta fontosnak ezeket a témákat.
Pedig én kezdtem azt hinni – némiképp elcsatangolva a fősodortól –, hogy a magyar kormányfőnek már megsúgta valaki: nem fogja megkapni Brüsszelből a lóvét. És eme lesújtó információ birtokában már nem szükséges fenntartani az európaiság látszatát. A híveknek viszont prezentálni kell egy könnyen befogadható víziót, a magyar faj tisztaságát megtámadó emberevő hottentottákról. Igen, megint eszünkbe juthat – ki tudja, hányadszor – a réges-régi vicc: nálunk nincs antiszemitizmus, de lenne rá igény.
Petri György kétsorosa jutott eszembe, a Hírösszefoglaló: „Mint lépcsőzugban a pormacska/ Gyűlik puhán a korszak mocska.” A költő ezt a Kádár-rendszerben írta, más okok miatt, de sajnos ma is aktuális. Mert növekedni látszik a lebutított vagy megvásárolt réteg, akik képtelenek önállóan gondolkodni (mindig a leginkább meggyőző szónoknak tapsolnak), illetve anyagi szempontból nem éri meg nekik firtatni a dolgokat. Egy harmadik csoport is létezik, a gondolkodni lusta emberek csoportja. Most ezeket gyűjti maga köré a Kedves Vezető – szépen duzzad a birkanyáj.
Befejezésül még egy gondolat. Ha kies, megtépázott régiónkban talál valaki olyan embert, akinek a génjeiben nincsenek jelen viharvert történelmünk során a rajtunk átgázoltak (tatár, török, labanc, orosz), illetve elnéptelenedett országrészekbe telepített népek génjei, annak fizetek egy sört!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.