Két politikus beszélget...

A két ellenzéki politikus még az elnökválasztás előtt társalgott egymással, lazán, Procházka elnökjelöltségéről, a médiáról, árakról és a szlovákiai politika állapotáról. Az Egyszerű Emberek vezetője később a felmérések és a csökkenő népszerűsége miatt megrettenve tavaly nyáron megvádolta a Sieť elnökét, hogy számla nélkül szeretett volna hirdetni az újságjában, majd fél évvel később, decemberben átadta a hangszalagot a rendőrségnek. Következménye aligha lesz az ügynek – kivéve, hogy az Egyszerű Emberek szavazói nem szivárognak tovább Procházkához, és a legígéretesebbnek tűnő ellenzéki kezdeményezés erőtlenebbnek tűnik, mint egy éve. Ám a két politikus beszélgetése tanulságos.

Az összeesküvés-elméletek hívei örülhetnek, hiszen ritkán láthatnak bele abba, mit gondolnak őszintén a politikusok, és hogyan látják az erőviszonyokat. A nyilvánosság elé ezt eddig talán a Gorilla-botrányban előkerülő beszélgetéseket teregették ki a legrészletesebben (Robert Fico kormányfő „vendégszereplésével”), most vasárnaptól pedig a Matovič– Procházka-találkozón elhangzottak hiteles átirata is a neten kering. Matovič és Procházka nemcsak a politikai hirdetésről beszélgetnek, hanem politikáról is. A kampány pénzügyi részleteinek megvitatása még csak nem is annyira érdekes – a kiskapuk és részletek körbejárása (mindkét politikus aktív közreműködésével) olyan jelenség, amit egy egyszerű vállalkozó is szinte naponta tapasztal. A nagy többség ott kerüli meg a hivatalos kötelezettségeket, ahol csak lehet, miért lenne pont az elnökválasztási kampány kivétel? Különösen akkor, ha az összes jelölt megpróbál így-úgy ügyeskedni. Ezért még nem megy utcára a nép.

Érdekesebb, hogy a beszélgetés során előkerült az akkor még sokkal erősebbnek gondolt Kotleba helyzetének taglalása, a KDH állapota, az Egyszerű Emberek és a sajtó kapcsolata, de még a magyar szál is (nyilvánosan aligha hangozna el, hogy Matovič szerint az MKP-val könnyebb lenne egyezkedni, mint a Híddal, ha hajlandó lenne nyíltan lemondani az autonómiáról és elhatárolódni Robert Ficótól). Ugyanakkor ezért sem fog felháborodni senki.

Dühösnek lenni legfeljebb azért lehet, mert az előzmények ismeretében ez a beszélgetés is rámutat arra, mennyire tehetetlen az ellenzék. Miért gondolta úgy az Egyszerű Emberek elnöke, hogy politikai tőkét kovácsol egy olyan hangfelvételből, amelyen nem morális tekintélyként, hanem egyenesen bűntársként szerepel – hiszen képviselőként nem lehetne köze semmilyen vállalkozáshoz sem. És miért gondolta Procházka, hogy jó ötlet hazugságvizsgálattal letagadni, hogy valaha is beszélt Matovičcsal? Hogyan ülhet még ezek után valaha is egy asztalhoz ez a két ember úgy, hogy egy kicsit is megbízna a másikban? Bizony rosszul állnak a dolgok – hogy szalonképesen fogalmazzunk Matovičhoz képest, aki ennél sokkal sarkosabban beszél az ellenzékről a hangfelvételen. Ő ugyanis úgy summázta: Hát bizony szar a helyzet.