Kereskedelmi (világ)háború

Most éppen Kína van jobb helyzetben, és az EU került a büntetőpadra, de ez nem azt jelenti, hogy a következő hetekben nem fordul a kocka.

Múlt csütörtökön sokakat meglepett az amerikai kormány döntése, mellyel megszüntette Kanada, Mexikó és az EU kivételét az acél- és alumíniumtermékek behozatalára kivetett védővámok alól. Mindegyik érintett ország többször tárgyalt az amerikai kormány képviselőivel, és mindenki bízott benne, hogy jobb belátásra tudja bírni Donald Trumpot. A józan ész ezt diktálta volna, ugyanis Kanada, Mexikó és az EU is az USA közeli szövetségese, és az ország legfontosabb gazdasági partnerei közé tartoznak. Kanadát és Mexikót különösen meglepték a védővámok, tekintettel arra, hogy az USA-val közösen vámmentes övezetet alkotnak. Az amerikai kormány azonban úgy határozott, hogy sarokba szorítja szövetségeseit és így próbál jobb tárgyalási pozíciót kicsikarni a kereskedelmi tárgyalások következő fordulójára. Érthető, hogy a partnerek ezt elég rossz néven vették, különösen Justin Trudeau kanadai kormányfő, aki éles hangú bírálatban fejezte ki nemtetszését.

Sajnos Trump környezetében egyre jobban fogyatkoznak a szabadkereskedelmet védelmező személyek. Gary Cohn gazdasági tanácsadó márciusi távozása után Steven Mnuchin pénzügyminiszter köré csoportosulnak, de befolyásuk csökkenőben van. A kereskedelmi háború mellett kardoskodó csoportot pedig Peter Navarro kereskedelmi főtanácsadó és Robert Lighthizer kereskedelmi főtárgyaló vezeti, és Donald Trump az utóbbi hetekben egyre inkább az ő hatásuk alá kerül. Azonban a szabadkereskedelem védelmezői sem adták még fel a küzdelmet, ennek tudható be, hogy az amerikai álláspont gyorsan változik, annak függvényében, hogy éppen ki tudta meggyőzni Trumpot. Így történhet meg, hogy az egyik héten bejelenti a Kína elleni védővámokat, a következő héten meg felfüggeszti.

Nem vitás, hogy a globális kereskedelmi háború árnyéka egyre jobban rávetül a világgazdaságra. Az USA kereskedelmi partnerei ellenlépésekre készülnek, ami viszont jó eséllyel tovább növeli a feszültséget. A helyzet komolyságát jól szemlélteti Donald Trump és Emmanuel Macron múlt pénteki telefonbeszélgetése, melynek részletei kiszivárogtak a sajtóba. A két elnök közötti beszélgetés gyorsan rossz hangulatúvá vált, miután Macron kritizálta a védővámok bevezetését az európai országok számára. Kis reményt a világ hét legfejlettebb országa vezetőinek találkozója hozhat, amelyre a következő napokban kerül sor Kanadában. A G7-csoport mostanra G6+1-re változott, ugyanis a másik hat résztvevő ország (Kanada, Japán, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) mindegyike szenvedő alanya az amerikai védővámoknak. Várható tehát, hogy ezek az országok közösen fognak fellépni, és megpróbálnak nyomást gyakorolni Donald Trumpra. Túl sok optimizmusra azonban nincs ok, Trump a hétvégi tweetjei alapján továbbra is abban hisz, hogy egy esetleges kereskedelmi háborúban az USA könnyedén győzne.

A közgazdaságtan alapvető igazságai azonban továbbra sem változtak, így továbbra is érvényes, hogy a kereskedelmi háborúk rendszerint nemcsak az érintett országokra vannak negatív hatással, hanem az egész világgazdaságra. Ha az USA elidegeníti legfontosabb politikai és gazdasági partnereit, a jövőben ez visszaüthet, úgy gazdaságilag, mint politikailag. Európai szemmel nézve érvényes a régi mondás: Ilyen barátokkal kinek van szüksége ellenségre? Csak remélni lehet, hogy a helyzet komolyságát érzékelik Washingtonban is, ugyanis a transzatlanti szövetség meggyöngülése az utolsó dolog, amire szükség van a mai bonyolult világban.