Képmutatók, kritizálók

Felültették a menekülteket – a szó szoros és átvitt értelmében: azt hitték, hogy Bécsbe mennek, ám Bicskén véget ért számukra a vonatozás. Majd, micsoda botrány, azt kérték tőlük, hogy az uniós szabályoknak megfelelően regisztrálják magukat és nyújtsanak be menedékkérelmet. Ez a sötét 30-as éveket idézte az osztrák kancellár számára, majd nem sokkal azután, hogy ezt nyilatkozta, ugyanez nagyban lejátszódott náluk is: felültették a migránsokat egy vonatra, amelyről ők azt hitték, hogy Németországba tart, a tolmácsoknak pedig megtiltották, hogy elárulják, valójában egy osztrák menekülttáborban fognak kikötni. Ami, érthetetlen módon, nem felel meg nekik – pedig itt is, ott is németül beszélnek, az életszínvonal ugyanolyan. Majd Németországban is hasonló jelenet játszódott le: a migránsok azon kapták magukat, hogy a vonatuk Berlinbe megy (regisztrálni kell, nem akarnak), nem pedig Svédországba, így jött a vészfék és kiugráltak a szerelvényből. Ami érthetetlen: ha valaki szerint ez fasiszta módszer, akkor mért „koppintja le”? Hamar kiderült, hogy a sztrádán gyalogló menekültek látványa sem magyar specialitás, Dániában is így masíroztak. Nekik a dán rendszer nem tetszik, inkább a svédet választanák. A németországi Lübeck vasútállomásán pedig „Nem Németország” táblákkal tüntettek – és eldobták az önkéntesek által hozott élelmet is –, mert a rendőrök regisztráció nélkül nem hajlandók átengedni őket Dániába. Ugye ismerős, csak más feliratokkal. Joggal lehet bírálni a magyar kormányt a menekültellenes plakátkampányért, de nem ártana, ha az osztrák és a német politikusok eldöntenék, menekültkérdésben mit is gondolnak valójában. Az a baj, hogy Magyarországon át ellenőrizetlenül zúdul a tömeg, vagy az, hogy Orbánék kerítést építenek? A kettő üti egymást. Németország képes befogadni akár évi félmillió menekültet is, ahogy azt az alkancellár büszkén hirdette? A pár tízezer migráns megérkezése után sebtében bevezetett határellenőrzések és a kötelező kvóták akár zsarolással történő kierőszakolása nem erre vall.A leggusztustalanabb viszont a balkáni „demokraták” észosztása. A migránsokat szinte egyik határtól a másikig buszoztató szerbek européerségre és szolidaritásra oktatnak, legfőképpen miniszterelnökük, aki a 90-es években a háborús bűnök elkövetésével joggal vádolt Vojiszlav Seselj pártjának főtitkára volt. A sorba a napokban a doktori titulusát schmittpáli metódussal szerző román kormányfő is beállt, aki ellen épp eljárás folyik egy korrupciós ügyben. Tudjuk, Románia mindig is a tolerancia és az európaiság világítótornya volt, Szerbiáról nem is beszélve. Most mutatkozik meg, mennyire elhibázott taktika volt Budapest részéről az elmúlt öt évben ellenségeket gyűjteni Nyugat-Európában. Objektív ténymegállapítás helyett ugyanis a valóságosnál jóval sötétebb képet festenek arról, ami Magyarországon menekültkérdésben zajlik. Javulni pedig, sajnos, egyhamar nem fog a kép.