Kelet-európai muszlim paranoia

Itt kezdődik azonban a bonyodalom.

Vajon ki számít muzulmánnak? Aki annak vallja magát? Akinek a szülei muzulmánok? Aki muzulmán szokások szerint él, megtartja az ünnepeket, a böjtöket? Aki tud idézni a Koránból? Vagy aki olyan „muzulmánosan” néz ki? Aki kikölcsönzi a könyvtárból a Koránt, mostantól számítson rá, hogy lehallgathatják a telefonját, és olvashatják a mailjeit?

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy semmiféle terrorellenes intézkedést nem kellene hozni a párizsi eseményeket követően. Nyilván nem mellőzhetők a titkosszolgálati eszközök ahhoz, hogy a hatóságok kiszűrjék a veszélyes elemeket, és az is magától értetődik, hogy a szélsőséges hálózatok kiterjedtek, és a terrorakciókban közvetlen szerepet nem vállaló „civilek” is érintettek lehetnek bennük. Kijelenteni azonban, hogy a muzulmánok hatósági megfigyelésre számíthatnak ezentúl, erősen hitleri retorika, és hogy a miniszterelnök szemrebbenés nélkül beszél erről, az nem csak a muzulmánokban (akárki számítson is annak) kelthet félelmet és/vagy felháborodást.

Ez az intézkedés (merthogy nem csupán egy kósza kijelentésről, hanem egy, a hétvége óta érvényben lévő intézkedésről van szó) nem csupán a menekülthelyzetet mossa össze a terrorfenyegetettséggel, ahogy arra egyesek rámutattak, hanem egy totalitárius hatalmi elvet próbál legitimizálni, a terrortámadások kiváltotta sokkra építve. Az egész ügy pikantériája, hogy mindez épp november 17. tájékán történik, amikor az efféle módszerek feletti győzelmet ünnepeljük. Ez is milyen szépen belesimul a miniszterelnök – egy bizonyos szempontból elismerésre méltón megtervezett – politikai koncepciójába.

A 2011-ben egymaga hetvenhét embert lemészároló Anders Behring Breivik például hangsúlyosan keresztény-konzervatívnak mondta magát, mégsem vontak hirtelen sehol megfigyelés alá senkit, aki vasárnaponként templomba jár. Persze, ez kivételes eset volt, mint arra Fico is rámutatott. Meg itt nem is egy könnyen megalázható kisebbségen kellett volna példát statuálni.

Azt legalább tudjuk, hogy erőfitogtatásban nagyon jók vagyunk, az pedig, hogy ennek néhányan – persze mind olyanok, akik nem érthetik ennek a földnek az ősi és megkérdőjelezhetetlen kulturális örökségét – megisszák a levét, igazán elviselhető áldozat.