Kék halál

A Sieť így is az erősebb jobboldali pártok egyike lehet a következő választási ciklusban, de mára elapadt az a fajta elsöprő energia, amellyel a párt elnöke a jobboldal élére tört az elnökválasztás és a pártalapítás után. Ennek fényében ismét aktuális a kérdés: mi lesz a klasszikus „kék” szavazókkal, azaz a szlovák jobboldali liberális szimpatizánsokkal? A kék szavazók – a szín ez esetben nem csak a kék imázzsal rendelkező SDKÚ-ra,, de általában a jobbközép pártokra utal – 1998 és 2006 között, majd 2010 és 2012 között is a domináns politikai erőt jelentették az országban. Az általunk preferált SDKÚ uralni tudta a politikai tér jobb oldalát, és szövetségre lépve a katolikusokkal, a magyarokkal és a liberálisokkal (illetve helyenként a balközéppel is) ellensúlyt tudott teremteni a „nemzeti” baloldallal (HZDS, Smer) és szélsőjobbos szövetségeseivel szemben. Ezt az erőt azonban a Radičová-kormány bukása, majd a Gorilla-ügy a jelek szerint végzetesen megtörte. A kínosan rossz 2012-es választási eredménye után a párt Pavol Frešót választotta elnökké, aki a jelek szerint megállítani nem, felgyorsítani viszont annál inkább tudta a párt lefelé csúszását a lejtőn. Az SDKÚ ma a releváns közvélemény-kutatóknál az 5 százalékos küszöb alatt van, és ez a megmaradt szavazói bázis sem feltétlenül a régi szavazóit takarja.

Hová lettek a kékek? A távozók első nagyobb csoportja, a liberális jobbszél az SaS mögé állt be, még úgy 2009 tájékán. A pártról azóta kiderült, hogy sok minden, csak nem az SDKÚ-s értelemben vett polgári jogi liberális párt, ennek ellenére a SaS gyengüléséből (mostanában rendre szintén a vonal alatt van) az SDKÚ már nem tudott profitálni. Kék szavazók vannak a Híd táborában is, és a párt erre a profiljára Lucia Žitňanská leigazolásával is ráerősített. De szintén a kékekre utazik Radoslav Procházka, például Miroslav Beblavý alelnökké választásával, na meg a mára szintén kifulladni látszó Daniel Lipšic-féle NOVA is.

Ezen erők egyike sem tudta – legalábbis eddig – integrálni maga mögött azt az akár 20%-nyi szavazót is kitévő kritikus tömeget, amely a mindenkori szlovákiai jobboldali kormányok motorja volt. A kék szavazók ma megosztottak a pártok között, és így nem képeznek olyan szavazói blokkot, amely jelentősebben befolyásolni tudná a politikai eseményeket. Talán ezért is annyira egyeduralkodó ma a Smer: a pirosak egyben szavaznak, a kékek viszont szét. Azt gondolom, hogy egy kék integráció nélkül a jobboldalnak nehéz lesz kormányt váltania. Hogy erre az integrációra mi a recept – a Sieť, a Híd vagy az SDKÚ megerősödése, esetleg egy újabb párt érkezése –, az ma még nem látszik, de a szlovák jobboldalnak valamiféle változásra mindenképpen szüksége lesz, ha ismét sikeres akar lenni.