Kék Fiat, negyvennel

Kormoránok kémlelték a kanálist, amikor Bandika és Ervin vitába keveredett. A betonról volt szó. Bandika régtől hiszi és hirdeti, hogy a beton jó és hasznos, mert tartós. Ervin viszont ugyanolyan régtől hiszi és hirdeti, hogy a beton káros, mivel tartós. Bandika szerint az emberiség fejlődéséhez a beton is kellett, legalább annyira, mint a kerék. Ervin szerint a kerék az oké, a beton viszont az emberiség tévútra tévedésének egyik, ha nem a legtartósabb bizonyítéka. Gondoljon csak bele, betonból már soha semmi más nem lesz, csak beton. Vagyis ha az ember betonozás közben megtéved, és mint tudjuk, tévedni emberi dolog, akkor azt vissza már nem nagyon lehet csinálni. Szét lehet törni apróbb darabokra, vagy ilyesmi, de nagy munka az is, ha nem nagyobb, mint a betonozás maga. Inkább el kell valahová szállítani, ahol nincs útban. Vagyis szemét a javából. Ez a beton. Egy nagy tévedés. Az ember életterét a huszonegyedik században pedig már leginkább saját tévedései alkotják. Bandika felemelte a mutatóujját és megjegyezte, hogy ha a tudomány tovább fejlődik, kitalálnak nyilván majd egy olyan anyagot is, amely visszapuhítja a betont, tehát a cementet, a kavicsot és a vizet ismét szétválasztja. Tetszik tudni, a tudomány tele van meglepetésekkel.

Kiballagtak a temetőbe, a kiszuperált koszorúknak kijelölt konténer mellett ibolyák nyíltak. Bandika még elmondta, hogy mielőtt elindult, bemondta a rádió, hogy az egyik hazai élelmiszerlánc bevonta a fagyasztott spenótját, és minden vásárlóját arra kéri, hogy ha még nem ették meg, ne is egyék, ugyanis csattanó maszlag keveredett bele. Sokan panaszkodtak, még olyanok is, akik a spenótot egyébként szeretik.

Jobbat mondok – fogott ujjai közé egy szál ibolyát Ervin. Én most tudtam meg, hogy a csehek a gyilkos galócát fehér légyölő galócának nevezik. Erre meg hogy jött rá? – érdeklődött Bandika. Ervin a fény felé emelte a virágot, úgy felelt. Éppen Milan Hlavsa ismert dalát hallhattam, amelynek címe Muchomůrky bílé. A szöveget, pontosabban verset még Egon Bondy írta 1975-ben, a dalt pedig Hlavsa, vagy becenevén Mejla, fiatalkori szerelmének, Mirka Benešovának szerezte hozzá. Arról szól, hogy tél van, az ember néha megtéved, és hülyeséget csinál, a költő pedig elképzeli, hogy nyáron majd ezt a gombát gyűjti az erdőben, egyszer csak pedig a túlvilágról figyeli már az itteni dolgokat.

Sokáig azt hittem, a muchomůrka csehül a szentjánosbogarat jelenti, aztán kiderült, hogy a légyölő galócáról van szó – folytatta Ervin. Az viszont piros, fehér pöttyökkel, hát a gyilkos galócát elnevezték fehér légyölő galócának, ez a muchomůrka bílá. Hasonló, mint a magyarban a fehér répa, ami egyébként a petrezselyem. Miután ezt Ervin kimondta, megette az ibolyát. Tudta, hogy sok virág ehető? Sokkal több virágot kellene ennünk. Miért? – kérdezte Bandika. Csökkenti a koleszterint? Mert akkor… szerintem... kevesebb lenne a beton – felelte Ervin. Bandika kinézett az országútra. Éppen egy kék Fiat hajtott el mellettük, negyvennel.


A szerző a Vasárnap munkatársa