Kažimír átszakíthatja a nyugdíjplafont

A több izgalmas versenyszámból álló viadal – ki tud alacsonyabb nyugdíjplafont mondani, ki tudja hülyébb/rasszistább/megalázóbb indokokkal alátámasztani a nők alacsonyabb nyugdíjkorhatárát – célja, hogy a versenyző a lehető legszociálisabb érzelműnek, a szegények barátjának, az idősek istápolójának állítsa be magát. A versenyben eddig a számok harcában – 64 a férfiaknak, a nőknek lépcsőzetesen 62-től 64-ig – az SNS–OĽaNO–Sme rodina-hármas vezet, de Robert Fico is büszkén beáll mögéjük a sokszor megismételt, „nem engedhetjük, hogy 70 éves, fáradt emberek dolgozzanak a gyártósor/pénztárgép melett/ mögött” populista szlogennel.

Tegyük félre egy kicsit, hogy a tervezett plafon csak 2034-től okoz komoly gondot az ország pénzügyeiben, s az emberekre gyakorolt hatása is csak akkor jelenne meg. Kivéve a nőket, akiknél például a gyerekszám figyelembe vételével 62 évnél is lehet a plafon, vagyis alacsonyabban, mint jelenleg.

A jogszabály minden bizonnyal 2030 után kezdi kifejteni áldatlan hatását a költségvetésre, és az előrejelzés szerint 2070-re az ezzel kapcsolatos kiadások növekedése – legrosszabb esetben – a GDP 3,5 százalékára rúghat. 
 

GDP-arányosan keveset mondhat ez a szám, sokak szerint még akár elfogadható is lehet. Hozzá kell azonban tenni, hogy jelenleg a nyugdíjköltségek a GDP 8,6 százalékát teszik ki, csak az öregségi nyugdíjak több mint 6 milliárd eurót visznek el. Vagyis a GDP-arányosan 3,5 százalékkal növekvő kiadások mai árakon számolva is több milliárd eurós pluszköltséget jelentenek, 2070-ben pedig ennek is a többszörösét tehetik ki.

Nem meglepő, hogy a smeres vezetésű pénzügyminisztérium viszonylag határozottan szólalt meg ebben az ügyben. Peter Kažimír talán még tehet valamit Fico ámokfutása ellen. Ugyanis lehet arról beszélni, hogy nincsenek könnyű helyzetben azok, akiknek még 62 év felett is dolgozniuk kell, de hozzá kell tenni azt is, hogy 2070-re a várható átlagos élettartam a jelenlegi 73,7-ről – férfiaknál – 84,2 évre emelkedik. Vagyis amíg jelenleg egy 62 éves nyugdíjas még várhatóan 11,7 évet tölt nyugdíjban, addig 2070-ben már 22,4-et töltene, tehát kétszer annyit. A nők várható élettartama már most is 80,7, ez emelkedik 89,1-re, tehát több mint 27 évet töltene nyugdíjban, akit 62 évesen nyugdíjaznak.
Logikus lépés lenne a korhatárplafont az adósságfékhez kötni, hiszen ez pontosan megmutatná, mit engedhet meg magának az állam, és mi az, ami – a legnagyobb szociális érzékenység mellett is – már komoly károkat okozna. Egy ilyen mechanizmus – súlyosodó helyzetben – átszakíthatja a korhatárplafont.

Az államháztartás viszonylagos egyensúlya megőrizhető a nyugdíjkorhatár befagyasztásával is, ennek ára azonban a nyugdíjak összegének drasztikus csökkentése lehet. Ezt az utat választotta Lengyelország, ott a legalacsonyabb jelenleg a korhatárplafon – a férfiaknál 65, a nőknél 60 év –, emiatt azonban az átlagnyugdíj a felére csökken: jelenleg még az átlagbér 50 százaléka, ám 2070-re már az átlagbér 25 százalékát sem fogja elérni.

Ha tehát nem sikerül megakadályozni a nyugdíjplafon bevezetését a parlamentben még úgy sem, hogy a Híd nem támogatja, akkor legalább olyan formában kellene elfogadni, hogy az okozott kár a lehető legkisebb legyen. Még akkor is, ha ez a kár természetesen nem a jövő éves büdzsében fog jelentkezni.