Katonadolog

Ankara már csak a 800 kilométeres közös határ miatt is aggódik azért, ami a szomszédban történik, de Erdogan aligha gondolhatott katonai fellépésre, egyebek között mert épp most fejezte le a hadsereget.

Törökországban lényegében az ezredfordulóig az volt a felállás, hogy a rendkívüli befolyással bíró hadsereg lépett fel az atatürki hagyományok, a világi állam őrizőjeként, s amely kormány ezzel ellentétes irányt vett, azt puccsal megdöntötte. Erdogan és pártja, az Igazság és Fejlődés (AK) hatalomra kerülése óta erős volt a tábornoki karban az a meggyőződés, hogy ez a mérsékelten vallási párt iszlamizálni szeretné Törökországot. Ezt az AK természetesen tagadja. Most, hogy Erdogan harmadszor is megnyerte a választásokat, úgy érzi, elég erős ahhoz, hogy végleg leszámoljon a hadsereggel. Ezt korábban az unió is támogatta, feltételül szabva, hogy az európai demokratikus normák szerint Ankarának erősítenie kell a hadsereg civil ellenőrzését. Kérdés, hogy ez az európai sablon ugyanazt jelenti-e Ankarában, mint Brüsszelben. Mert az egyre autokratikusabb módszerekkel kormányzó Erdogan fő célja odahaza az, hogy egy alkotmánymódosítással elnöki rendszert vezessen be, külföldön pedig az iszlám világ vezető hatalmaként léphessen fel. Mindezt úgy, hogy az uniós tagság elérése már nem szerepel Erdogan prioritásai között. Törökország NATO-tagsága egyelőre nem kérdőjeleződik meg, ebből Erdogannak is haszna van.

A héten megkezdődött az ún. Pörölyper. Nem semmi: egyszerre 28 főtisztet ültettek a vádlottak padjára azzal a váddal, hogy 2003-ban, egy Pörölycsapás fedőnevű akcióval összeesküvést szőttek Erdogan kormányának (és az AK hatalmának) megdöntésére. S mivel már 250 nyugalmazott és aktív főtisztet tartóztattak le, a perek száma megjósolhatatlan. Érdekesség: a letartóztatottak között 40 tábornok és admirális van. Július utolsó hétvégéjén tiltakozásként váratlanul lemondott az egész vezérkar, vagyis a vezérkari főnök, a légierő, a szárazföldi erők és a haditengerészet főparancsnoka. De a sajtóban csak négycsillagos földrengésnek nevezett akció nem érte el célját, mert Erdogan villámgyorsan a saját embereit nevezte ki a helyükre. És itt a földrengést a kinevezés szó jelenti. Eddig a tábornokok tettek javaslatot e vezető katonai tisztségek betöltésére, a kormányfő és az államfő csak rábólinthatott. Erdogan most már nem egy asztalnál ült a főtisztekkel, mint az hagyomány volt, hanem külön, egy emelvényen, érzékeltetve velük, hogy ki a fönök és ki az alárendelt. Az EU már nem tudja kezelni Törökországot, ahol ráadásul pénzügyi válság sincs. A NATO-nak pedig nagy szüksége van rá a líbiai és szíriai helyzet miatt. Ezt Erdogan maximálisan ki is használja.