Károkozó rezsicsökkentés

Zsinórban hetedszer csökkentek a benzinárak, a 95-ös oktánszámú benzin literje néhol már 1,40 euró alá bukott, azaz 10 centtel a nyár eleji szint alá. Ez a lassú nyugat-európai gazdasági növekedés kisebb energiaigényével, az Egyesült Államokban látványosan felfutó palaolaj-kitermeléssel (a négy évvel ezelőtti, napi 5 millió hordóról mára 9 millió hordóra ugrott fel), továbbá a világ legfontosabb olajexportőreit tömörítő OPEC múlt csütörtöki döntésével (nem változtattak a szükségleteket meghaladó olajkitermelési kvótán) magyarázható. Az üzemanyagárak csökkenésének jótékony hatása közismert, kevésbé terheli meg az állam dollárkeretét, élénkíti az autópiacot, leszorítja az inflációt.

Robert Fico kormányfő mintha csak a világpiac számunkra váratlanul kedvező fordulatát, közérzetjavító hatását irigyelte volna meg, amikor a napokban bejelentette: 2016-ban, egészen véletlenül a parlamenti választás évében azok, akik gázzal is fűtenek, gázártámogatás kaphatnak. Ennek részletei nem ismertek, a gazdasági minisztérium is csak annyit közölt, egy évük van a mechanizmus kidolgozására. Annyi azonban bizonyos, a legnagyobb gázfogyasztók járnak a legjobban, ami máris megkérdőjelezi az intézkedés szociális mivoltát. Persze, most, amikor Pozsonyban és Kassán tüntetésektől hangosak a terek, amikor a közbeszerzésekben visszásságok bukkanak felszínre.

Az aktuális olajárak érezhetően befolyásolják a földgáz árának alakulását, mintegy féléves késéssel követi a nyersolaj mozgását. Vagyis egyáltalán nem kizárt, hogy 2016-ban eleve számottevően mérséklődhet a földgáz beszerzési ára, ezért nem indokolt művileg belenyúlni az árképzésbe. De nem is ez a fő gond, hanem a rezsicsökkentés szlovák módra. Mondanunk sem kell, hogy Robert Fico és a Smer nem a saját zsebéből állja a rezsicsökkentés terhét, hanem mindannyiunk zsebéből. Ugyanúgy, ahogy az ingyenes vonatozás sem ingyenes – csak az év végéig 13 millió eurót nyel el a közösből. Ebbe, a politikusok populizmusát tükröző sorba illeszkedik az ún. karácsonyi nyugdíj is. Az ilyen jellegű gesztusokhoz pillanatok alatt hozzászoknak az emberek, úgy veszik, ez jár, arra kevésbé gondolva, hogy így tízmilliók folynak el csak azért, mert egy párt – minden esetben a Smer – pillanatnyi haszonszerzéstől, népszerűséghajhászástól vezérelve osztogatni kezd. Kormány legyen a talpán, amelyiknek majd lesz bátorsága a felsorolt pénzszóró intézkedésekhez hozzányúlni. Miközben inkább a pénzügyi anorexiában szenvedő tudományra, kutatásra, a legjobbjainkat elszívó cseh egyetemek árnyékában vegetáló hazai felsőfokú oktatás javítására költhetnének. Mert ezen az úton haladva a tudásalapú ágazatok meghonosítása helyett maradunk az ingyenvonatokkal megközelíthető összeszerelő üzemek országa.