Kant békét hoz?

A tudós szülőföldje ma nem német föld, hanem az a Kalinyingrád nevet viselő orosz enklávé, ami az Európai Unió területébe ékelődik be, Litvánia és Lengyelország között. És ahol ma egy semmiből kinövő Kant-kultusz kelt életre, többek között a német–orosz „örökbéke” megerősítésének céljából.

Mielőtt a kalinyingrádi Kant-reneszánszról szót ejtenénk, egy pár szó arról, hogyan lett ez a valaha német város, Königsberg, orosz terület. Bár ez egy olyan történet, ami sokaknak ismerős lehet: Königsberg oroszosítása nem sokban különbözik a Szudéta-vidék vagy a mai Nyugat-Lengyelország sorsától. A világháború végén Königsberget a szövetségesek porig bombázták, a bevonuló Vörös Hadsereg pár év alatt teljesen elűzte a helyi német lakosságot, helyettük távoli szovjet vidékekről érkeztek telepesek, a térség katonai irányítás alá került, a várost pedig szovjet stílusban építették újjá.

Nemcsak Kant városának veszett nyoma, hanem a filozófus tárgyi emlékei is mind elégtek 1944-ben: mindössze könyveinek eredeti kiadását őrzik ma, illetve Németországban egy hajtincsét. Ennyi maradt Kant után, és mégis, az utóbbi évtizedekben megmozdult Kalinyingrád negyven évig álló levegője: éledezik egy Kant-kultusz.

2013-ban az orosz kormány döntése nyomán megalakult például az „Immanuel Kant Balti Szövetségi Egyetem”, ami a 460 éve létrehozott königsbergi Albertina Egyetem nimbuszát próbálja feltámasztani. Korábban a kalinyingrádi városvezetés nemzetközi versenypályázatot írt ki arra, hogyan lehetne a város egykori német negyedeinek hangulatát feltámasztani, hogy így Kalinyingrád az orosz–német gazdasági és kulturális kapcsolatok központjává váljon. Építészetileg erre az ad lehetőséget, hogy ezek a központi területek beépítetlenek maradtak, zöldövezetté váltak, különösebb koncepció nélkül. A Kant nyughelyének is korábban helyt adó, később teljesen megsemmisült katedrális újjáépítésére is indult egy projekt; a kezdeményezés élén álló orosz mérnök a szovjet időkben még katonai barakkokat tervezett. Meglehetősen nagy kanyar az építészi életútban, de felfogható jellemfejlődésként is.

Mindeközben folyik a régió kormányzójának rendelete alapján a Kant Turistaút kiépítése, aminek részeként 2018-ban adják át a Kant Múzeumot. Ezt a 2018-as oroszországi foci-vébét kísérő turisztikai attrakciónak szánják.

A kulturális újjáéledésnek tehát számos forrása van, egy dolog nincs köztük: a helyi németek leszármazottai, mert ők nem léteznek. Mégis kialakult egy németek nélküli Kant-reneszánsz, ami mögött egyértelműen kirajzolódnak a hétköznapi érdekek is: turisztikai érdekek, üzleti célok, vagy kormányzati érdekek. Az orosz kormány Kant emlékét például a németekkel való kapcsolat erősítésére próbálja használni, illetve a térségbeli agresszív fellépésének elsimítására, egy barátságos imázs felépítésére. Nem véletlen, hogy maga Putyin adott pénzt a katedrális orgonájának felújítására. Bármi is legyen a mozgatórugó, ha a Kant-kultusz helyt ad „Az örök béke” főbb gondolatainak – a köztársasági eszmének és a katonai agresszió elutasításának –, az hosszú távon jól jöhet Európának ebben a sajátos keleti szegletében.