Kaliňákkal nem megy

Idén augusztusban lesz tíz éve, hogy Malina Hedviget megverték Nyirán. Időközben már minden érintett belátta, hogy az ügyet a hazai bűnüldöző szervek és bíróságok nem fogják tudni megnyugtatóan lezárni, így az előző igazságügyi miniszter átpasszolta azt Magyarországra. Robert Kaliňáknak, aki az egyik fő mozgatója volt az eseményeknek, nagy része volt tehát abban, hogy Malina Hedvig ne részesülhessen az őt megillető elbánásban, de máig a haja szála sem görbült. Most már emiatt nem is fog.

Idén lesz nyolc éve, hogy a rendőrség megverte a dunaszerdahelyi szurkolókat. Robert Kaliňáknak, aki itt is az események egyik fő mozgatója volt, máig a haja szála sem görbült, és most már nem is fog, az ügyet rég ejtették. Ugyanúgy, ahogy a szepsi razzia vagy a kassai roma gyerekekkel szembeni incidens ügyét: megannyi eset, amikor a rendőrség csúfos kudarcot vallott.  A belügyminiszter egyetlen egyszer sem vállalta a felelősséget, egyetlen egyszer sem jöhetett szóba, hogy Kaliňákhoz hozzányúljanak, hiszen ő a koronaherceg. Még most is, bár már van egy Pellegrini, de ő viszonylag új arc a kormányban, míg Kaliňák minden régi ügynél ott volt, így őt nem lehet feláldozni. Legalábbis a Smer magától nem nyúl hozzá. A márciusi koalíciós tárgyalásokon viszont minimum a Híd nyomást gyakorolt Ficóra, hogy Kaliňák ne maradjon belügyminiszter. Akkor a Sieť nem mert szembemenni Ficóval, meg persze ereje sem volt hozzá, így a Hídnak végül segítség híján visszakoznia kellett. (Érdekes – bár inkább csak költői – kérdés az is, vajon a Híd és a Sieť miért nem tudja még most sem egyesíteni az erejét, ha stratégiai kérdésekről van szó, és ugyanazon a platformon vannak?) Most azonban adódott egy újabb lehetőség: a parlamenti többség még mindig nincs meg a Híd és a Sieť nélkül, és ha márciusban nem sikerült, most kiharcolhatnák Kaliňák leváltását. Biztosan nem lenne egyszerű meccs, viszont hitelt adhatnának a kormánykoalíciónak, ami nem kis jelentőséggel bírna. Ezek után lehetne elkezdeni ténylegesen azokat a rendszerszintű változtatásokat, amelyek végeredménye egy, a hatalomtól független rendőrség lehetne.  Sajnos, nagy az esély arra, hogy mindez idealista ábrándozás marad csupán. Sokkal reálisabb, hogy a Smer dominanciája érvényesül, Kaliňákhoz nem nyúlnak hozzá, a Bašternák-ügyet pedig a hazai bűnüldöző szervek soha nem vizsgálják ki alaposan. Miért is viselkednének másképp ebben az esetben, mint eddig bármikor? Aki azt állítja, tényleg hisz ebben a vizsgálatban, a hazai viszonyok között az vagy menthetetlenül naiv, vagy cinikus.

Ha minden marad így, itt állunk majd tíz év múlva, az igazság rejtve marad, a potenciális felelősöknek pedig megint a hajuk szála sem görbül.