Magyar ufók Szlovákiában

A szlovákiai politikának több alaptétele van. Néhány közülük állandónak tűnik: például az, hogy a magyar közösség problémáit igazán egyetlen szlovák szereplő sem érti. Van, ami viszont változik. A magyar közösség és a politikai képviselete már egyáltalán nem magától értetődően a demokratikus ellenzék, a jobboldal és a liberálisok természetes, feltétel nélküli szövetségese.

A változás oka az elmúlt tizenöt év politikai fejleményeiben rejlik, egy hosszú folyamat kimenetét látjuk. A szlovák közeg mindig is leegyszerűsítve tekintett a magyarokra. A közbeszédben furcsa nyelven megszólaló közösség ez, akik homályos, értelmezhetetlen és a többség szerint nem is létező álproblémákra panaszkodnak. Cserébe a magyarok megvédik a szlovák demokráciát Vladimír Mečiartól, és zsigerből érzékenyek a többi kisebbség problémáira is.

Később, az MKP kormányból való kikerülése után változott a magyar viselkedést magyarázó többségi narratíva, főleg, miután kiderült, hogy a közösség nagyja elutasító a bevándorlással és a progresszív témákkal szemben is, ráadásul a Nyugat-pártiság is szkepszisbe és Nyugat-ellenességbe fordult át a magyarok egy bizonyos része körében. Akadt azonban egy kézenfekvő pozsonyi értelmiségi magyarázat arra, mi ronthatta meg a szlovákiai magyarokat. Kézenfekvő bűnbakok: a határokon átszivárgó orbáni propaganda, a magyar média, esetleg a nem kellően felvilágosult, falusias közeg.

Valójában az egész problémakör sokkal bonyolultabb, a lakosság ugyanis elsősorban a politikai kínálatra reagál. Mit kínál a magyaroknak Fico és a Smer? A szociális biztonság látszatát, régebben tűzoltóautókat, újabban például csatornákat (ezek az alapvető szolgáltatások egyébként is járnának, de a déli régiók elmaradó fejlesztése miatt a magától értetődő dolgokat is könnyen tekintjük „ajándékoknak”). Ezzel szemben mit kínál az Európa-párti jobboldal? Úgy különösebben semmit. Mármint Fico utálatán és Orbán Viktor meg a diktatúrák következetes kritikáján túl. Ami lehet dicséretes, de fájóan hiányzik belőle bármilyen magyar régió- és közösségspecifikus mondanivaló. Sugallhatja a jelenlegi ellenzék, hogy valójában ők képviselik a társadalmi sokszínűséget és a megértést, de mint azt Korčok posztja és annak kedvező társadalmi fogadtatása mutatja, ez a póz nem terjed túl az üres szlogeneken, vagy szelektív módon vonatkozik a közösség egy részére. Az egyetlen érdemi újítást magyar ügyekben az ellenzék számára a magyar nemzetiségű politikusok becsatornázása jelentette a saját pártjaikba.

Szlovákia harmincöt év alatt egy különleges, gyakran eleve sokszínű háttérrel rendelkező városi-értelmiségi közegen túl nem tudta jobban megérteni a magyar gondolkodásmódot. Ténykedhettek a közegben mindkét oldalon alapvetően jó szándékú civil aktivisták és kezdeményezések, de a mérhető társadalmi hatásuk elhanyagolható. Úgy nehéz is, ha harmincöt év alatt sem sikerült bevinni a szlovákiai tantervbe a kisebbségek témáját, és fokozatosan újratermelődik az ignoráns generáció. A szlovákiai magyarok ufók maradtak a közegben, így nemcsak Korčok értetlenkedik a himnusz alatt feltűnő pozsonyi váron, hanem mindenki más is, aki szembesül ezzel a ténnyel. Amúgy Fico is, csak ő nem mondja: a konfliktusok megoldása helyett az elfojtásukban jeleskedik épp.