Június tizenhetedike

A politikusok már megint csak magukra gondoltak, nem a választóra, persze a hülyeségeket teljes egyetértésben tudják elfogadni, ellenszavazat nélkül. Reggel hétkor nyitnak a szavazóhelyiségek, de a délelőtt az előző esti Hollandia–Elefántcsontpart és az Argentína–Szerbia meccs révületében telik, aztán el kell még menni sörért és fogadóirodába is. Hát nem tudom, nem tudom... Poborský-Nedvěd-Rosický. Vagy Dzurinda-Bugár-Hrušovský? Hrušovský nagyon lelkiismeretesen vette a felkészülést, még vasárnap is edzett. A tévékamerák előtt, a stúdiókban, pedig vasárnap nem szabad dolgozni. Nedvěd bizony alig bírja elvenni tőle a labdát. Poborský talán már nem a régi. Dzurinda se. Rég nem a régi. Önzősködik, oda nem adná a labdát, érzi, hogy utoljára van nála. Alattomos belemenéseit csapattársai is emlegetik. Most Essiennél a laszti. Ahogy Vitár Róbert mondja, amikor két fekete csapat játszik az Afrika Kupán: igen, a fekete fiú vezeti a labdát... Nem tudom, miért tartanak ennyire Essientől, védekező középpályást játszik. Vagy csak a Chelsea-ben? Meglátjuk. Bugár? Bugár jó formában van, az Új Szó olvasói szerint ő lett 2005 szlovákiai magyar labdarúgója, Borbély Balázst, az Artmedia csoda-csapatkapitányát is megelőzte. (Nem beszélve Németh Szilárdról. Hol van már Németh Szilárd... Egy szürke szezon közepén egyesülete úgy gondolta, kicsit kiöregedett, és elküldte Strasbourgba EP-képviselőnek, most ott játszik.)

Rusko nem rúg labdába, a téli alapozáskor átlőtte a lábát. Micsoda lövés, miccsoda lövés, uraim... Baroš húzott kapura és 1:0, vezetnek a csehek, vezetnek a csehek. A középkezdésnél átvillan az agyamon, mekkora lehet a részvételi arány, istenem, mekkora, mekkora védés, hát úszott a levegőben ez a szép hosszú ember, ez a Čech, vajon a politikusok is látták, vagy vakon járkálnak fel-alá a pártházban? Fico alig várja, hogy vége legyen a meccsnek, holnap felvirrad az ő napja (június 18.: brazil–ausztrál, japán–horvát, francia–korea). Eddig cserejátékos volt, de legalábbis szövetségi kapitányként ugrált a partvonalon. Mečiar? A múltkor már klubelnök akart lenni, az se sikerült, most meg megint játszana. És újra játékra jelentkezik Slota „Mindenki a jobbszélre!” taktikával (és a „Hajrá Korea, magyarokra kolera!” bekiabálással), a kommunisták a „Kell egy jó balszélső!” felkiáltással felelnek, és elhangzik egy bágyadt „Labdát viszsza nem adunk!” is. És mi mással operálhatna az MKP: „Mi vagyunk az Aranycsapat!”

Igen, más lesz ez a választás, más lesz a kampány, új jelszavak kellenek. Igazságügy: Szemüveget a bírónak! Rendőrség: Támadóknak szoros emberfogás! (Esetleg büntető lövések.) Fizetés, nyugdíj: Még, még, még, ennyi nem elég. Szociális háló: Helyzetbe hozzuk! Jól hangzik még a „Látunk a pályán!”, békülékeny hangnemet választva a „Minden támadást befejezünk”, és a „Rúgjon öngólt – Szavazzon másra!”, ha ironikusat. Bejutási küszöbnél toporgó parlamenti pártoknak: „A bennmaradás a tét!”

De mindez kevés lesz. Napi három vébémeccsel nem versenyezhet egyetlen kampánybuli se. Már fellépőt is gond lesz találni, nem még érdeklődőt. Az MKP itt előnyben van, Goda Marikában bízhat, ha jól tudom, ő nem lelkesedik különösebben a fociért, a képviselőjelölteknek előadhatja a „35 éve a pályán” című műsorát. A választó meg meccset néz otthon. Ezt a kampányt bizony a nőkre kell építeni. A férfiak? Sörözgető, focibámuló, megbízhatatlan társaság. Ismerem őket jól, némelyik férfi mind egyforma. Az nyer, aki több nőt tud megszólítani, tudják, van ilyen játék. Tehát ne mondják, hogy nem szóltam: Kampányzáró szuperbulik június 8-án este héttől. Június 9.: Németország–Costa Rica. Aztán napi három meccs, kormányalakításig... Adós vagyok még a KDH választási szlogenjével: Keresztet vethetünk a győzelemre.

Nincs mit tenni, az előrehozott választást megszavazták, de most állítsa magát takaréklángra a politika, fellobbant az olimpiai.