Jön az uniós szén-dioxid-vám

Ilyen például az EU-tagországok múlt heti megegyezése, melynek köszönhetően öt olyan uniós szabályozás lép életbe, melyek kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében. Ezzel a döntéssel a tagországok egy többéves folyamatot zártak le, és nagy lépést tettek annak érdekében, hogy az EU közelebb kerüljön kitűzött klímacéljaihoz.

Az új szabályozás központjában az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer reformja van, melynek a fő célja az, hogy az EU területén működő vállalatok erősebben legyenek motiválva a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek jelenlegi formájában ugyanis van néhány olyan vonása, mely nem igazán motiválja a vállalatokat a tisztább technológiák bevezetésére. Ilyen például az ingyenes kibocsátási egységek rendszere, melyek keretein belül az uniós tagországokban működő vállalatok egyes években szükségleteiket annyira meghaladó ingyenes kibocsátási egységhez jutottak, hogy ezeket haszonnal tudták eladni az uniós kibocsátáskereskedelmi piacon.

Nem véletlen ezért, hogy az új szabályozás az ingyenes kibocsátási egységek végét jelenti. A vég először a légitársaságokat éri el 2026-ban, de 2034-ig az uniós nehézipar is fokozatosan búcsút mondhat az ingyenes szén-dioxid-kibocsátásnak. Ennek a lépésnek a motivációja érthető, de egy globális világgazdaságban az ingyenes kibocsátási egységek megszüntetésével az unióban működő vállalatok nehéz versenyhelyzetbe kerülhetnek azokkal a versenytársaikkal szemben, akiknek nem kell az EU-hoz hasonló kemény kibocsátási normákat követniük. Az európai acélipar képviselői ezért már évek óta próbálják felhívni az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy az ázsiai versenytársaik állandó environmentális költségelőnyökkel rendelkeznek.

Nyilvánvaló, hogy az EU nem szeretné feláldozni az uniós nehézipart a klímasemlegesség oltárán, ezért már ez év őszétől egy olyan eszközt vet be, melynek felhasználására még nem volt példa. Ez az eszköz egy szén-dioxid-védővám, melynek célja, hogy megakadályozza a gyengébb környezetvédelmi szabályokkal rendelkező országokban előállított olcsóbb áruk büntetlen behozatalát. A vámot az unió olyan magas szén-dioxid-kibocsátással járó árukra vetné ki, mint például az acél, a cement, a műtrágya, az alumínium vagy a villamos energia, ezzel hozva egyenlő versenyhelyzetbe az unión belüli és kívüli vállalatokat. A szén-dioxid-védővám igazi fizetéskötelezettséggel csak 2026-ban lép életbe, de az EU egyes kereskedelmi partnerei már most sem titkolják kritikus véleményüket.

Az uniós szén-dioxid-védővám a legnagyobb mértékben az Oroszországból származó termékeket fogja érinteni, de az alumínium és az acél területén Kína is erősen érintett lesz. Nem véletlen ezért, hogy a kínai képviselők ismételten a szabadkereskedelemmel összeférhetetlen lépésnek nevezték a szén-dioxid-védővám bevezetését, és maga Hszi Csin-ping kínai elnök is hangoztatta, hogy a globális klímaváltozás elleni küzdelembe nem szabad belekeverni a geopolitikát. Kína álláspontja érthető, de európai perspektívából a történet arról szól, hogy a kínai vállalatok is kihasználták a gyengébb környezetvédelmi szabályokból fakadó előnyöket, és eljött az idő arra, hogy az uniós és a kínai vállalatok egyenlő feltételek mellett versenyezzenek. Nem lenne igazságos, hogy a globális klímaváltozás elleni küzdelem költségeit csak az EU és annak lakossága viselje el.