Joghézagos gyásznap

Több komoly és kevésbé komoly katolikus hagyományokkal rendelkező országban nemzeti gyásznapot tartanak holnap, II. János Pál pápa temetésének napján. Hogy Olaszországban vagy Lengyelországban gyásznap lesz, teljesen természetes, ám olyan államok is csatlakoztak a kezdeményezéshez, mint Franciaország vagy Magyarország, ahol a katolicizmus társadalmi hatása erősen meggyengült. A szemforgató Kubában pedig három napig gyászolják a pápát.

Szlovákiában azonban nem lesz holnap nemzeti gyásznap. Bár a zászlók félárbocra eresztettek; mindenkinek a lelkiismeretére bízzák, hogyan búcsúzik az elhunyt pápától. Az ország pátoszmentesen int búcsút II. János Pálnak, aki háromszor járt az országban, s akit a szlovákok nagy barátjának neveztek. Tudjuk, teljesen fölösleges és egyben lehetetlen is olyan listát felállítani, hogy melyik ország a katolikusabb és melyik kevésbé, de az tagadhatatlan, hogy Szlovákiában a katolikus vallás jóval meghatározóbb szerepet játszik, mint – mondjuk – Magyarországon vagy Csehországban.

Félreértés ne essék, nem kérem számon az ország vezetésén a gyásznapot, tényleg mindenkinek magánügye a végső búcsú. Az viszont már furcsa, hogy csupán azért nem lett gyásznap április nyolcadika, mert nincs ki kihirdesse. Pontosabban nem rendelkezik törvény arról, hogy ki az illetékes.

Összeült a három legmagasabb közjogi méltóság, és megegyeztek abban, hogy senki. Majd a belügyminiszter kidolgozza a törvényt, két hét múlva kész is lesz, elfogadja a kormány, a parlament háromszor, megjelenik a törvénytárban, talán a következő pápát el is érjük.

Kérdezem én: ki kinek ártott volna és milyen törvényt sértett volna meg, ha valamelyikük azt mondja, péntek gyásznap. Senki senkinek, de úgy látszik, a kereszténydemokrata házelnöknek és minisztereknek, a demokrata és keresztény miniszterelnöknek és a katolikusságát fennen hirdető államfőnek csak egy misét ért meg a pápa halála. És kettőjüknek egy római utat. Emlékszünk még rá: amikor Bush elnök ellátogatott kies országunkba, egy kormányrendelettel döntöttek arról, hogy a védelmi miniszter lelövetheti a légterünkbe tévedt civil repülőgépeket. Egy temetés ennél kisebb veszélyeket hordoz magában.

Annak fényében, hogy gyásznap kihirdetésére körülbelül tízévente van szükség, a hiány nem ütközött ki korábban. De hogy ebben az országban eddig nem szabályozott törvény egy mindennapi kérdést, a temetkezést, már sokkal érdekesebb probléma. Eddig szokásjog alapján hantoltunk – ez így a 21. század elején elég morbidan hangzik.