Jogállam és banánköztársaság

GÁL ZSOLT

Kezdjük a szabályokkal. Egy normális jogállamban a Váhostav nem indulhatna állami közbeszerzésen. Azért, mert azon csak olyan vállalatok vehetnének részt, amelyek tulajdonosi struktúrája átlátható (tehát nem azonosíthatatlan tulajdoni hátterű ciprusi és új-zélandi cégek birtokolják). Meg olyanok, amelyek az utolsó centig kifizették az előző közbeszerzés során az alvállalkozóikat. Ha egy ilyen cég mégis csődvédelembe kerülne, akkor nem szúrhatná ki a hitelezői szemét 15% kifizetésével, mert lenne egy 25–50%-os minimális határ, amit mindenképpen ki kell fizetnie. A maradék fejében pedig a hitelezők tulajdonrészt szerezhetnének a vállalatban. És nem kellene befizetniük a 20 százalékos áfát az államnak, amíg nem fizették ki őket. Ellenben a generálkivitelező (adott esetben a Váhostav) nem igényelhetné vissza az áfát, amíg nem fizette ki az alvállalkozóit (ami most megtehet, még akkor is, ha csődöt jelent, illetve csődvédelemben van).

Persze a sor hosszasan folytatható lenne. A lényeg az, hogy a kormányzó Smer az összes ilyen jobbító jellegű ellenzéki törvénymódosítást lesöpörte az asztalról az elmúlt években, ezért a jelenlegi szabályok lehetővé teszik a legnagyobb arcátlanságot is. De ha tovább megyünk, akkor a főszereplők el sem juthattak volna idáig. Široký úr már a Harvard Alapok lenyúlása miatt börtönbe került volna. Emlékeztetőül, az alapok fő vezetője, Viktor Kožený Csehországban jogerősen 10 évet kapott (de a Bahamákon él), Široký ellen Szlovákiában az ügyészség hosszú évek után lezárta a nyomozást… Robert Fico pedig azt magyarázná a rácsok mögül, hogyan szerzett „saját fejével” több tízmillió koronányi fekete kampánypénzt, meg hogy mit keresett a Vazov utcai „Gorilla-lakásban”.

Ehhez persze működő, független rendőrség, ügyészség és bíróságok kellenének. Nem pedig olyanok, ahol Harabin lehet a legfelsőbb bíró, Fico volt évfolyamtársa meg a legfőbb ügyész, sztálinista jogkörökkel. Aki bármelyik nyomozást leállíthatja, bármelyik ügyet elveheti az illetékes ügyésztől és átadhatja egy másiknak. Most már világos, miért kellett a legitim módon megválasztott Jozef Čentéš főügyészi kinevezését mindenképpen elkaszálni.

De még tovább mehetnénk. Egyáltalán milyen ország az, ahol a volt kommunista párttagok nincsenek kizárva a legfőbb közjogi funkciókból, kormányfők, köztársasági elnökök lehetnek?

Kié a felelősség? Nem, ne kenjük a politikusokra meg a hatalmi elitre. Egy olyan országban élünk, ahol a választók legnagyobb csoportja háromszor szavazott Mečiarra és háromszor Ficóra, közben meg még Gašparovičra is futotta a voksukból 2009-ben. Ők alkották a szabályokat, ők nevezték ki Harabint, Trnkát meg Čižnárt. A végső felelősség a hazug, köpönyegforgató, tolvaj politikusokra szavazó választóké.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója