Jó szomszédi viszony – vagy iszony?

Az emberi természet sajnos egy ellentmondásos „valami”, amin változtatni nincs elég erőnk. Így marad a „megszoksz vagy megszöksz” stratégia alkalmazása annak érdekében, hogy élve megússzuk a másik mellett. De mi a helyzet abban az esetben, ha megszokni nem tudjuk, megváltozni nem akar, a szökés pedig esélytelen?

Szép is az, amikor fogunk egy maréknyi, egymástól mindenben eltérő embert, és együttélésre kárhoztatjuk őket. Nem tűnik túl életszerűnek, mégis sokan ezt éljük. Ez a lakótömbök valóságshow-ja. Sajnos a pandémia hagyta világunk nem biztosít olyan életkörülményeket, hogy lakásvásárlás/bérlés esetén a döntésünket befolyásolja a szomszédok szimpátiája. A mai ingatlanárak mellett örül az ember, ha talál egy pénztárcabarát lakhelyet, ahol éldegélhet.

Nyilván kettőn áll a vásár, de előfordulnak olyan esetek is, amelyek bizony menthetetlenek, hiába ad bele mindent az egyik fél. Na de mitől lesz valaki jó szomszéd? Talán attól, hogy a beköltözésünkkor finom, gőzölgő pitével üdvözöl minket, vagy készségesen ad cukrot, ha a miénk elfogyott? Ugyan, nem egy mézes-mázos amerikai filmben vagyunk! Bőven elég lenne annyi, hogy például ne dörömböljön az ajtónkon és ne kérje üvöltve számon, hogy miért parkoltunk az autónkkal pont az ő helyére (nincs kitáblázva). Talán az alapján tarthat valaki igényt egy bizonyos parkolóhelyre, mert a múlt héten elsöpörte onnan a leveleket, vagy tavaly télen pont arról a helyről lapátolta el a havat? Fizetni nem fizet érte...

De vegyünk egy másik példát! Hazaértünk egy húzós nap után, és már a bejáratnál elkap a szomszéd, kérdőre von, hogy miért nem mossuk fel a lépcsőházat, vagy miért nem söpörjük el a leveleket a bejárat elől. Na itt ütközik össze a fiatalabb generáció az idősebbel. Mert mi az idős szomszéd dolga? Hát lesni, kioktatni, számonkérni a fiatalabb szomszédokat. Itt nem arról van szó, hogy ne legyen megosztva a közös portán a munka (van, ahol működik a közösségi takarítási rendszer, de a legtöbb helyen nem). Senki nem várja el az idősektől, hogy a fiatalabbak helyett dolgozzanak, vagy utánuk takarítsanak. Sőt, ha valaki piszkot hagy maga után, vagy a felújítási munkálatok közben összemaszatolta a lépcsőházat, alap dolog, hogy kitakarítja szó nélkül. De Isten bocsássa meg, ha egy fárasztó nap után a munkából hazaérve nem az lesz az első gondolatunk, hogy fel kéne mosni a lépcsőházat, nehogy megharagudjon a szomszéd! Előbb meg kell főzni a vacsorát, a másnapi ebédet, betenni a mosást, elmosogatni, takarítani, a családunkkal lenni...

Tolerancia – ez a titkos összetevője a jószomszéd-receptnek, csak erre lenne szükség, esetleg megfűszerezhetjük egy kis kölcsönös tisztelettel. Egyszer talán megérjük azt is, hogy egy kicsit átéljük a filmekben elénk tárt tökéletes szomszédi viszonyokat, de addig is csak óvatosan azokkal a parkolóhelyekkel!