Jó reggelt, Felvidék!

Szilvássy József cikkében az Európa Tanács egyik legelhallgatottabb dokumentumát idézi, melyben ez áll: „Az autonómia lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben biztos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve.” Majd hozzáfűzi: „Olyan kulcsmondat ez, amelyre Erdélyben és a Vajdaságban azonnal reagáltak.”

Bizony, bizony: ők már rájöttek. Ők már reagáltak. S ha nem akarjuk, hogy magyarságunkat tovább kínozza a drámai beolvadás, ideje lenne „lassan” valamit a Felvidéken is tenni. Hogy hogyan?

Például úgy, ahogy Belgiumban a németek – akik szintén az I. világháború utáni „mindent megoldó” békekötéseknek köszönhetik új hazájukat – tették. A belgiumi németeknek ugyanis három miniszterből álló autonóm kormányuk van, mely több területen is önálló, döntéshozó kompetenciával rendelkezik. Ilyen például a kultúra: a német nyelv védelme és támogatása, a képzőművészetek, a kulturális örökség, média és könyvtárak, emlékmű- és tájvédelem, régészeti ásatások, turizmus, szabadidős tevékenység, sport. Aztán az egészségügy és a szociális ügyek, beleértve a fogyatékosok támogatását és az ifjúságvédelmet is. Emellett teljes körű önállósággal rendelkeznek az oktatás- az iskola- és felsőoktatási ügyektől a szakmai át- és továbbképzéseken egészen a tudományos kutatásokig, valamint a foglalkoztatáspolitika – munkahelyteremtő intézkedések, az EU-n kívüli polgárok munkavállalásának kérdése, munkaerő- közvetítés, üzemeknek nyújtott foglalkoztatási támogatás stb. – terén is. Mi több: a Belgiumban élő németek autonóm kormánya – egy bizonyos illetékességi körön belül – nemcsak belföldi, hanem nemzetközi szerződéseket is köthet.

Igaz, napilapjuk csak egy van, az 1927-ben alapított Grenz-Echo, rendelkeznek azonban egy állami közszolgálati rádióadóval (Belgische Rundfunk), amihez egy A3 nevű televízióállomás is tartozik. Végül a legfontosabb adat: a 10 millió lakosú Belgiumban mintegy 65 ezer német él. Vagyis, míg 10 szlovák állampolgárból egy magyar, Belgiumban ugyanez az arány 150 az 1-hez.

Egy másik népcsoport, mely szintén az I. világháború utáni – ezúttal nevezzük így – „megállapodások” nyomán került kisebbségbe, a Finnországban élő svédek. A legfrissebb adatok szerint 294 ezren vannak (az ország teljes lakosságának 6 százaléka), nyelvük mégis – immáron nyolcvan éve – Finnország hivatalos nyelve. Még egyszer: Finnországban hivatalos nyelv a svéd is.

Talán ez az oka annak is, hogy Finnországban három felsőoktatási intézmény is van, ahol kizárólag svéd nyelven folyik oktatás: az Abo Akademi, a svéd kereskedelmi főiskola, valamint a Svéd Szociális és Kommunális Főiskola. Emellett „természetesen” több kétnyelvű egyetem létezik (helyhiány miatt nem soroljuk őket). Egyszóval Finnországban majdnem minden egyetemi szak elvégezhető svédül. De gyerünk tovább. Az állami finn rádió három csatornájából az egyik svéd nyelvű, s bár önálló állami svéd nyelvű tv-csatorna nincsen, heti 20 óra svéd nyelvű program sugárzása mindenhol kötelező. Finnországban svéd nyelven 12 napi-, valamint 18 hetilap jelenik meg, s a legtöbb szakmai folyóiratnak is van svéd nyelvű változata. Ezen felül, az országhoz tartozó, csupán 24 ezer lakosú Aland szigetcsoport külön autonómiával, vagyis önálló törvényhozó testülettel működik. Törvényeik értelmében például Alandon csak helyi lakosok, tehát svédek juthatnak földhöz. A szigetcsoport – ismételjük: Finnországban járunk – az EU-s csatlakozásról önálló népszavazást tartott. Ügyes.

De kedves hely az olaszországi Dél-Tirol tartomány is. Ahol a közszférában betöltött hivatali állásokat az egyes településen élő népcsoportok arányában osztják el. Az állami hivatalok falán pedig – ellentétben Dél-Szlovákiával – tábla figyelmeztet, a nemcsak névlegesen szabad nyelvhasználat jogára.

Végezetül még egy idézet Szilvássy József múlt hétfői kommentárjából „...a szlovákiai magyarság érdekeinek legerősebb képviselőjeként is felelősségteljes szerep hárul a Magyar Koalíció Pártjára.” Amihez csupán egyetlen gondolatot tehetünk hozzá: a szerepet jelen esetben nem csak játszani kell.

A szerző a DunaNovaPress munkatársa