Jó polgár voltam...

Tetszik tudni, most, hogy egy kicsit lebetegedtem, megváltoztam. Eddig én, kérem, jó polgár voltam. Dolgoztam becsületesen, két helyen is, fizették munkaadóim minden, a személyem létezésére feljogosító összes illetéket, járulékot, elvonást és befizetést. Adóztam, bevallva még az utolsó verssorból származó „jövedelmet” is. Mostantól fogva viszont lehet, hogy rossz leszek. Mert ha bizodalmam volt is eddig még némi halavány a politikában, de látva, hogy nélkülük élek, ezek után már nem biztos, hogy lesz. Mert az urak, most már önként és dalolva Eduárdot éltetik.

Nekünk, bárdoknak esetleg marad a talpnyalás, a tányérnyalogatás, de ebből nem biztos, hogy mindenki kér. Én nem! Mit kaptam én személy szerint az elmúlt évektől? Elsősorban idegbajt, gyomorremegést a mindennapoktól, a holnapféltéstől. Másodsorban pedig megemelt illeték, adó, elvonás és járulékfizetés lett osztályrészem. Meg hozzá egy kis áremelés élelmiszerben, energiában, általános megélhetést illetően. Bár ezek után nem kell majd filléreskednem, mert fillér sem lesz. Egy idő után tán korona sem. De mi lesz ezután az idő után? Betegségem nem súlyos, de csak az, hogy megnéztek, benne van egy kis pénzbe. Tovább kéne menni vele más vizsgálatokra, az megint egy kis pénzbe lenne, ha kórházba kerülnék, munkaképtelen lennék, az megint egy kis pénz, no de nem befelé, hanem kifelé. Marad hát a választás, vagy csendben tűrni a fájdalmat, vagy vajákosokhoz menni, gyógyfüvet legelni.

Az utóbbinak az az előnye is megvan pluszban, hogy telítettségérzetet ad. Csak már fagyos a fű. Kulcscsomóm sincs már, tehát ha kimennék az utcára, még azt sem tudnám csörgetni. Meg egyedül minek megyek ki az utcára? Maximum ha zenélni tudnék, akkor talán volna némi értelme. De a barna cipőpasztám is elfogyott, ilyen sápadt képpel meg nem hiszik el rólam, hogy rászoruló vagyok. Keserűség egy szál se! Eddig jó polgár voltam.

Milyen leszek majd?

Talán halott polgár, ha ez így megy tovább. Ez se számít. A szekér megy tovább, nyugdíjat se kell majd nekem fizetni, kórházi ágyat sem fogok lefoglalni. Csak ki fog itt még illetéket, adót, elvonást, egyebeket fizetni? Hová? Minek?

Ha a törvény csak a befizetésre kötelez minket.

A magas poszton lévőket arra már nem, hogy el is számoljanak vele, felém. Az állam én is vagyok. Míg fel nem kopik az állam.