Jelentés, de minek?

A gyerek egészséges fejlődéséhez három dologra van szükség: biológiai igényeinek kielégítésére, biztonságérzetre és szeretetre. E hármat így együtt a gyermek csak a családban kaphatja meg. Lemérni, mely szükségletét elégíti ki a szülő, nevelő, csak a biológiai igények esetében lehet, azt sem pontosan. Hogy van-e a gyermeknek biztonságos háttere és ebből fakadó biztonságérzete, az bírósági szakértők többhetes munkája nyomán is csak valószínűsíthető egy-egy peres ügyben. A szeretet megléte vagy hiánya pedig semmilyen intézményes módon nem állapítható meg. Nem véletlen, hogy nincs a világon társadalom, amely valamilyen módon ne védené az utódokat, hiszen túlélésének, jövőjének zálogai. Az intézmények odafigyelése az utódokkal való törődésre tehát ugyancsak természetes. Egészen addig, amíg ostobaságokat nem fogalmaznak meg egy törvényben.Miért is kell jelenteni, hol van a gyerkőc ovis korában? A jogszabály előterjesztői szerint azért, hogy egy gyerek se maradjon ki a „rendszerből”. Máris világít a piros lámpa, merthogy Szlovákiában inkább az az ijesztő, ha egy gyerek bekerül az állami gyermekvédelmi rendszerbe. Nem találgatok, felelős egyének nyilatkozták, hogy létezik állami gondozott gyerek, aki 19 éves koráig 17 intézetben lakott, csoda, hogy nem őrült meg. Milyen rendszerről beszélnek hivatalnok uraimék? Azt akarják ellenőrizni, hogy a gyerek a megadott korosztályban felügyelet alatt van-e? Hát megbolondultak? Ki az a szülő, aki életvitelszerűen magára hagy egy négyéves lurkót? Igen, tudjuk, lehet ilyen, no de ezt aztán a bejelentési kötelezettség végképp nem szűri ki! Mint ahogyan nem szűri ki annak lehetőségét sem, hogy a gyerek sérelmére bűncselekményeket kövessenek el. Az új jogszabály két dolgot eredményezhet. Az egyik: néhány bejelentési kötelezettségét nem teljesítő család nem kapja meg a maga 23 euróját. És? Ahol nagyon hiányozna, úgyis bejelentik. A másik pedig az, ami intézményesen gyűjtött információkkal elég gyakran előfordul: visszaélnek vele az első adódó alkalommal. Hogyan? Nos, nem szeretnék e helyen tanácsot adni, de olvastam gyerekelhelyezési periratokat, higgyék el, nagy az isten állatkertje, a kreativitás is óriási, ha valaki egy másik embert akar kriminalizálni, méghozzá gyermek által. Ezt az emlegetett rendszer nem szűri ki, inkább erősíti. Tételezzük fel, hogy a szülők nem háborognak, mindenki bejelent valamit, akkor meg minek ez a hűhó. Nos, azon túl, hogy a mindenkori hatalommal szemben mégiscsak az a legjobb, ha a lehető legkevesebbet tudja rólunk, bátorkodnánk feltenni a kérdést: mi lesz a bejelentéssel. Hivatalnokok siserehada tárolja, csoportosítja, személyi adatok használatát engedélyező nyilatkozatokat csatol hozzájuk (mert bizony pl. egy oknyomozó újságíró vagy speciális ügyész esetében nem is veszélytelen valakire rábízni az infót, hol van óvodáskorú gyermeke), ellenőrzi, ki tartotta be és ki nem, szankcionál, iktat és postáz, tértivevényben, persze, költi az adófizetők pénzét egy olyan országban, ahol vége nincs a rinyálásnak, hogy semmire nincs pénz, amikor az állam alapfunkcióit kérjük számon – pl. a hatékony gyermekvédelmet a valóban rászorulók esetében, jól fizetett és nem agyonhajszolt védőnőkkel, pszichológusokkal, specializált bűnüldözőkkel stb. Nos, ezekre tessék odafigyelni, ne a teljesen normális szülők teljesen normális hároméves gyermekeire. Amit ugyanis most bevezetnek, azt munkaerő-pazarlásnak, vagy nem hatékony forrásfelhasználásnak hívják. És még vegzálnak is vele.