JEGYZET

Áptudéjt szakasszony

Az információs technológia forradalmát éljük ebben a hihetetlenül gyors tempóra váltott 21. században. Egy nagy rohanás az életünk, és aki nem tud lépést tartani, nem áll folyton készenlétben, szép magyar szóval, nem „áptudéjt”, az menthetetlenül lemarad. Még a régi, hajdan időt és alapos belemerülést igénylő szakmák művelői is kénytelenek „ráhajtani”, megfelelni a kor kihívásainak. Erről legutóbb a szomszédasszonyunk is meggyőződött, aki egy szép napos nyári délutánon kies fővárosunk hangulatos belvárosi utcáin sétálgatott. Gyanútlanul. Nem talált benne semmi furcsát, amikor odalépett hozzá egy gyerekkocsit toló fiatalasszony, és valamilyen utca iránt érdeklődött. A szomszédasszony elgondolkodott, de semmit nem mondott neki az utcanév. És akkor történt. Miközben ő a memóriájában kutakodott, merre is lehet az a bizonyos utca, a fiatalasszony, pillantását az övébe mélyesztve, szép halkan kántálni kezdett valamit. A szomszédasszony meglepődve kicsit jobban fülelni kezdett. És megdöbbenéssel észlelte, hogy a nő az ő jövőjéről, egészségéről, szerelmeiről és a hamarosan házhoz álló sok pénzről beszél. Felocsúdni sem volt ideje, néhány másodperc alatt „ráömlött” a rózsás színben tündöklő jövő. Csak szabadkozni tudott, hogy hát ő igazából nem is… de azért köszöni. Mire az inkognitójából kilépett szakember, pontosabban szakasszony, még pontosabban kéretlen villámjósnő közölte vele: „Most már magán múlik, mennyit ér magának, amit tőlem hallott.” Szomszédasszonyom pironkodva elővette a pénztárcáját: hát tényleg, ha már ennyi jó dolgot jósolt neki, valamivel honorálni kellene, és a kezébe nyomott valami papírpénzt. „Adjon csak nyugodtan, többet is veszített már maga, mint amennyit most nekem ad” – biztatta a szakasszony, ám ezzel még korántsem fejezte be. Nyomatékosan kijelentette, a jóslat csak akkor válik be, ha kereszttel is megerősíti. Amit természetesen papírpénzből kell megcsinálni. Legjobb, ha ötszázasból. (Mi másból? Esetleg még ezresből...) A szomszédasszonyom kezdte úgy érezni, ebből a helyzetből talán most már minél gyorsabban ki kellene menekülnie. Közölte, nincs nála annyi pénz, meg siet is. És ott is hagyta a villámjósnőt. De nagyon gyorsan. Olyan 21. századi tempóban. Nehogy még valami átkot szórjon rá hirtelenjében a kevesellt honorárium miatt. Szóval legyenek résen, ha gyerekkocsis fiatalasszony szólítja le önöket. Hátha egy „áptudéjt”, rohanó korunkban villámgyorsan (és kéretlenül) jövőt mondó jósnő.

(Mislay Edit)