Ivánra várva

Hogy gyorsan összegezzük az elmúlt pár nap történéseit: A kormány a bizalmi szavazáson megbukott, az SaS-szel a koalíciós partnerek ezek után szakítottak. Egy nappal később a Smer kérésére megszavazták az előrehozott választásokat, amiért cserébe Robert Ficóék megszavazták az eurósáncot. Richard Sulíkot büntetésből leváltották, amiért ő cserébe lehazaárulózta azokat a pártokat, melyek egy nappal előtte még a koalíciós partnerei voltak. Az SaS nélküli volt koalíciós partnerek úgy gondolták, hogy a kormányzást már Sulíkék nélkül kell befejezni, azaz a négy SaS-es miniszter helyét és munkáját a többi pártból érkező miniszternek kellene átvennie. Így ment volna büntibe az SaS, és dolgozott volna még pár hónapig a csonka kormány.

Ezt a számítást húzta keresztbe az államfő, aki valószínűleg azért haragudott meg annyira a jobboldalra, mert régóta tervezett távol-keleti körútját kellett megszakítania a koalíció bukása miatt, pedig Szingapúrban sokkal jobb programja lehetett betervezve, mint ami itthon várta. A köztársasági elnök első dühében azt üzente, hogy ha kedve van, olyan átmeneti-ügyvezető kormányt nevez ki, hogy abban nemhogy jobboldali, de semmilyen politikus sem lesz. Ettől az ötlettől nemhogy a volt koalíció köpni-nyelni nem tudott, de még Robert Fico is csuklani kezdett. Az államfő minden valószínűség szerint aztán azért döntött a racionális megoldás mellett, mert talán maga is rájött, hogy egy ügyvezető kormányt gyakorlatilag senki sem támogatna, mivel ennek Szlovákiában nincsen hagyománya, az egész kócerájt másnap be is lehetne csukni.

A választásokig bő négy és fél hónap van hátra. Az már most látható, hogy a hátralevő reformokból szinte semmit nem lehet majd a választásokig befejezni. A volt koalíciós partnerek tökéletesen sarokba szorították egymást. A miniszterelnök még a múlt héten jelentette be, hogy a Mihál-féle járulékreformnak annyi, az SaS cserébe azt üzente, ők meg egyetlen szavazáson – talán a költségvetést kivéve – sem támogatják majd a leendő csonka kormányt. A Smer mint az egész játszma győztese az elkövetkező hónapokban egyetlen szalmaszálat sem tesz majd keresztbe azért, hogy a jobboldal valahogy kimásszon a slamasztikából, hiszen tökéletesen tisztában van azzal, hogy a volt koalíciós kormány ügyetlenkedése az ő malmára hajtja majd a vizet. A volt koalíciós partnereket valószínűleg négy nagyon kellemetlen hónap várja még, amikor a kampánnyal párhuzamosan úgy kell kormányozni, hogy annak szinte semmilyen valós eredménye sem lehet majd, hiszen a parlamentben hiányozni fog a mögüle a biztos többség.