Talán akadnak még, akik olvasták Németh László regényeit, azok közül is azt, amelyiktől a címet kölcsönöztem, vagy legalább látták a filmes feldolgozását. Tudják, amelyikben Kárász Nellit, a férjétől iszonyodó, magányra született feleséget Drahota Andrea alakítja, a férjet, Takaró Sanyit, az életerős ösztönembert pedig Kállai Ferenc. Ez most úgy jutott eszembe – Esterházy Pétert parafrazálva, aki valamelyikben az utolsó regényei közül (Esti?) azt írja, Papa, mindenki Aradszky –, hogy a napokban döbbentem rá, még inkább mindenki Takaró.
Az iskolában úgy tanultuk bár, hogy e mű fő kérdése az, szabad-e gazdasági érdekből házasodni, ma olvasva (Újraolvasó!) megint más értelmezést kap. Szabad-e gazdasági érdekből bármilyen akolba beállni? Ahogy Kárász Nelli megállapítja: Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának. Márpedig ez nem csak a férje által elvárt testiségtől viszolygó fiatalasszony kínja, nem is csak a szivárványos felvonulások érdekeltjeinek, a más kisebbségek tagjainak, a valamiben különbözőknek a kínja, hanem manapság már szinte mindenkié, a kisgyerekektől a nyugdíjasokig. Hogy maradhat meg önmagának az ember, ha már a szüleje a tömegkívánalmaknak eleget téve kényszerít vagy épp hagy rá ezt-azt. Erről élvezetes alapossággal Vekerdy Tamás beszél nekünk a 12. oldallal kezdődően, az a Vekerdy Tamás, akinek gyermeknevelési tanácsai mentén generációk nőttek, legalábbis nőhettek fel, az én gyerekeim konkrétan sokat köszönhetnek neki. Hosszú évek óta változatlanul ugyanazt az egészséges, józan hozzáállást képviseli, szülők, nevelők, tanítók és a gyerek viszonylatában, s hogy a mi generációnk mégsem fogadta meg tanácsait, s a minőségi idő helyett választotta az anyagi ösztönzés módszerét, az (is) most gyerekeink és unokáink éppen a mi generációnk által leginkább kifogásolt viselkedési mintázatával köszön vissza. Mindenki Takaró, amire vágyik / amivel dicsekedni lehet, megszerzi / megteszi, ha beledöglik is.
Hogy maradhat meg önmagának az ember, ha már az óvodában csoportba szorítják, ha már az iskolában is azt tanítják neki, mi az, amit szerintük tudnia kell, ki az, akit szerintük olvasnia kell, és mi az, ki az, amit tilos. És ha van is, akad is olyan önálló véleménye, mely nagy segítségére szolgálhatna abban, hogy megmaradjon önmagának, hamar rájön, hogy sokkal előnyösebb gazdasági érdekből házasodni, mintsem büszkén koplalni. Először azzal altatja a lelkiismeretét, hogy az üzlet, az üzlet, belül úgyis vagyok, aki vagyok. Igen ám, és itt jön be ismét a történetbe a József Attila-i zseniális felismerés, amit oly gyakran emlegetek, ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret. És nem véletlen, hogy a vers címe Eszmélet, mert akkor, amikor az ember gazdasági érdekből házasodik azt gondolva, képes megtartani az arcát, a lelkének önmagaságát, még nem tudja talán, mit is cselekszik. Ám előbb-utóbb ráeszmél. Mindenki.
Mindenki Takaró. Aki nem, a Kárász Nellik, József Attilák pedig élnek iszonytató iszonyban, míg meg nem halnak, vagy… Most temettük szegény Kosztolányit, írta ugyancsak ő (J. A.), pedig Kosztolányi is volt Takaró, bármily zseniális is, amit ma olvasunk tőle. Közben meg az van, hogy szegény József Attilát temettük el abban a tudatban, hogy egész népét fogja nem középiskolás fokon tanítani, s lassan Horger Antal úr kerül esmét a tankönyvekbe, csak hogy már ifjontin szokja az ember, akivel szüleje nem foglalkozik érdemben, akinek soha nem meséltek, mi az a rend. Hogy vannak macskák, melyek sem kint, sem bent nem foghatnak, nemhogy egyszerre, külön-külön sem. Óh, én nem igy képzeltem el a rendet (J. A.).
Szabad-e gazdasági érdekből bármilyen akolba beállni? Ami iszonytató, az a tömeges beállás. Ami még ennél is iszonytatóbb, az a beállott vagy kiállni képtelen személyek névsora. Meddig lehet olyan világban élni, papa, ahol mindenki Aradszky, meg mindenki Takaró? És még csak nem is Laci meg Sanyi, hanem Mihály. József Attila-díjas (eltemettük szegény József Attilát, most fogjuk szegény Heller Ágnest). Meddig lehet ép ésszel bírni az iszonyt? Míg meg nem halunk, vagy… Vagy csak puszta önvédelemből oda nem szorítjuk a párnát. De hova is?
Levegőt!
Egyik VASÁRNAP, még február derekán, aztán a kényszerítő is megjött.
Németh László: Iszony
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.