Iszlám hívők a világban

A három nagy monoteista vallás (keresztény, iszlám, zsidó) közül az iszlámnak 1,3 milliárd híve van a Földön, ezzel a kereszténység mögött a második legnépesebb táborral rendelkezik. Az iszlám szó körülbelül annyit tesz: Isten iránti odaadás, beletörődés Isten akaratába. Az iszlám követői magukat muszlimoknak nevezik, ennek az arab szónak a jelentése: magát istennek alávető. A muzulmánok több mint 80 százalékát a szunniták teszik ki. Mögöttük a második legnépesebb csoport a síitáké (16 százalék), az ő felekezetük a Mohamed próféta jogutódlása körül támadt viszály következtében alakult ki. Iránban ez a felekezet az államvallás. A vahhábizmus, amely a szunnita felekezet egy különösen szigorú válfaja, Szaúd-Arábiában emelkedett államvallás rangjára. Az iszlámnak összesen több mint 80 irányzata van. Az iszlám vallás alapvető forrása a Korán. E szent könyv 114 szúrája (fejezete) tartalmazza a vallásalapító, Mohamed próféta által hirdetett kinyilatkoztatásait Allahnak. A második fő forrás a szunna: ez a próféta szólásaiból és döntéseiből, a Mohamed halála után született iszlám normák taglalásából áll. Ehhez társulnak a jogtudósok (muftik) tollából származó fatvák (vallásjogi állásfoglalások). Egyes iszlám vallású országokban a szigorú iszlám törvénykezés, a saría előírásai vannak érvényben. Az iszlámnak öt pillére van: a hitvallás (mely szerint nincs más isten, csak az Isten, és Mohamed az ő prófétája), a napi ötszöri imádkozás, alamizsnaadás a rászorulóknak, böjtölés a ramadán idején, valamint zarándoklat (haddzs) Mekkába, az iszlám legfőbb szent városába. A Nyugaton „szent háborúnak” fordított dzsihád az iszlám vallás szerint a hívők ama kötelességét jelöli, hogy terjesszék és – szükség esetén – erővel is megvédjék a vallásukat. (MTI)