Iskolaválasztás

 Szlovákiában a magyar szülők egy része szlovák tannyelvű iskolába íratja gyerekeit, de nyilván nem azért, mert azt szeretnék, hogy a gyerek nyelvet cseréljen, hanem azért, mert azt szeretnék, hogy rendesen tanuljon meg szlovákul, ez ugyanis Szlovákiában elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyen (ami kis túlzással, de igaz). A beiratkozási kampányok évről évre hangsúlyozzák, hogy a gyerekek csak anyanyelvükön tudnak elérni sikereket, szlovák osztályokban pedig, ha meg is tanulnak szlovákul, az egyes tantárgyakból nem érnek el kimagasló eredményeket. Ez a tény viszont, ha elég is ahhoz, hogy meggyőzze a józanul gondolkodó szülők nagy részét, még nem cáfolja meg azt, hogy szlovák iskolában a gyerek jobban megtanul szlovákul. Egyébként sem biztos, hogy az átlag szlovákiai magyar (nem értelmiségi) szülőre lehet olyan magasröptű érvekkel hatni, mint a nyelvhez és nemzethez való hűség meg hasonlók. Vegyes házasságokban vagy nyelvileg vegyes területeken ez ráadásul fordított hatást érhet el, mert az érintett, mindennapi kommunikációban is kétnyelvű szülők megbélyegezve érezhetik magukat azáltal, hogy valakik „félmagyarnak” tekintik őket. Ez lehet a beiratkozási kampányok hátulütője.

Az iskola egy szolgáltatás, a szolgáltatástól pedig azt várjuk, hogy megfeleljen az elvárásainknak. Ha egy most harmincéves szülő annak idején nem tanult meg szlovákul a dunaszerdahelyi, füleki vagy a királyhelmeci alap- és középiskolában, nem fogják őt meggyőzni arról, hogy gyereke a magyar iskolában most megtanul szlovákul, mert hát ugye ő sem tanult meg. De hogyan is tanult volna, ha otthon, a városban, az iskolában is mindenkivel magyarul beszélt, ráadásul a szlováktanár sem tudott rendesen szlovákul. A tömbmagyarság iskoláiban még most is sok az ilyen szituáció, és ha a gyerek nem kommunikál informális helyzetekben (például a barátaival) is rendszeresen szlovákul, nem várhatunk csodát az új módszertantól sem, amely idegen nyelvként tanítja majd a szlovákot a magyar gyerekeknek. A tudományos érveken túl pedig érdemes megjegyezni azt is, hogy a gyerekeket nem lehet sorozatgyártott termékként kezelni. Mindegyik más-más készségekkel rendelkezik, vagyis az inasiskolában végzett géplakatosból is lehet nemzetközileg elismert képzőművész, a tiszta egyes, szavalóversenyeket nyerő tanulóból pedig nemzetközileg körözött bűnöző. A szülők tehát félig-meddig megnyugodhatnak: a gyerek nyelvcseréjéről tudnak gondoskodni, de sikeréről vagy sikertelenségéről nem.