Nem azt sajnálom, hogy múlt héten nem az Anasoft Litera díjazottjainak bejelentése volt a legnagyobb kulturális hír. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a gyilkosság, az elveszett életek, a maffia, a korrupció nem csupán regénytéma és nem csak fikció. Regényt olvasva borzongani és félni jó. Az életben vérfagyasztó.
Irodalom és élet
Az Anasoft Litera idei zsűrijének tagjaként fél éven át lázban égtem, és készültem arra, hogy bejelentsük, melyik az a tíz könyv, amelyet érdemesnek tartunk a rangos irodalmi díjra. De a bejelentés napján mindez háttérbe szorult, mert azzal egy időben, amikor az eredményt a Rádio Devín élő adásában kihirdettük, a kulturális miniszter tartott sajtótájékoztatót. Bejelentette, hogy lemond. Ez volt a nap híre. Hogy melyik író melyik könyve tetszett a zsűrinek, másodlagossá vált.
A zsűri tagjaként kezembe került mind a 230 könyv, amely 2017-ben a szlovák prózairodalomban megjelent. Nagy felelősség kiválasztani, ezek közül melyik tíz a legjobb, irodalmi szempontból a legértékesebb. Száz könyvből nagyjából csak tíz igazi szépirodalom, a maradék kilencven általában krimi vagy szerelmes regény. Amikor a zsűri összeült megbeszélni és eldönteni, kik kerülnek a tízbe, szóba került az is, milyen kár, hogy 2017-ben nem született olyan színvonalas prózai mű, amely az aktuális társadalmi helyzetre reflektálna. A legjobbnak ítélt könyvek inkább az ember intim szférájával foglalkoznak, olyan témákat boncolgatnak, mint az emberi kapcsolatok, a családi viszonyok, az öregedés, esetleg tipikus posztmodern irodalmi eszközökkel, például a szerző és a szereplő kapcsolatán keresztül. A krimiirodalomban pedig sok a maffiával és a korrupciós ügyekkel foglalkozó történet. Amikor ezeket olvastam, arra gondoltam, milyen jó, hogy ez csak irodalom, csak fikció, nem más, mint izgalmas sztori. De a múlt hét óta ez is megváltozott.
Az egyik legjobb krimit Soltész Árpád újságíró jegyzi. Regénye, a Mäso: Vtedy na východe (Hús: Volt egyszer egy vadkelet) a kilencvenes években, Kelet-Szlovákiában játszódik. A pénteki pozsonyi megemlékezésen Soltész is beszélt. Azt mondta, folytatják, amit Ján Kuciak már nem fejezhetett be. Ezért fognak dolgozni az újságírók, de nem csak ők. Mindenki más is, például azok az állami alkalmazottak, akik tisztességesen akarják végezni a munkájukat, csak nem mindig engedik nekik.
Nem azt sajnálom, hogy múlt héten nem az Anasoft Litera díjazottjainak bejelentése volt a legnagyobb kulturális hír. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a gyilkosság, az elveszett életek, a maffia, a korrupció nem csupán regénytéma és nem csak fikció. Regényt olvasva borzongani és félni jó. Az életben vérfagyasztó.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.