Iránytű nélkül a Smer

A mindig elegánsan öltöző hivatásos kötekedő, azaz Robert Fico nyáron is bírja szusszal. Ellenzéki pártja üzembiztos módon hetente ránt elő egy-egy kényesnek vagy legalább érdekesnek tűnő témát, amit aztán egyre balosabb módon magyaráz, megrág, kritizál, kiforgat, lehetőleg úgy, hogy a kormánykoalíciót rossz színben tüntesse fel. A Smer a régen bevált módszert követi, amely szerint minden bonyolult, csak összefüggéseiben vizsgálható problémára adható egyszerű, világos, ám hazug válasz.

Az elmúlt héten az ellenzék vezércsapata odáig ment, hogy a világpiactól függő gázárak megregulázásának módszerét is elmagyarázta. Érveiket könnyű megcáfolni, úgyhogy erre nem is vesztegetjük az időt. A Smer ebbéli ténykedése mindössze arra világít rá, vajon milyen színvonalú szellemi háttér, műhely, szakértői csoport állhat a médiában primadonnaként tetszelgő párt mögött. A napokban Ficóék szintén belecsaptak a lecsóba, amikor világgá kürtölték: a csillogó üveg- és gránitpalotáikban ülő bankárok csak nyerészkednek, legújabb népnyúzó trükkjük a kezelési költségek felsrófolása. A Smer illetékes árnyékminisztere Fico árnyékából egy pillanatra kilépve máris fenyegetett: ha a pénzintézetek nem veszik komolyan őket, akkor a gazdasági versenyhivatalhoz fordulnak, s ha még ez sem segít, akkor törvénytervezetet dolgoznak ki a bankok megadóztatásáról.

Szó se róla, a téma hálás. Alig akad polgár, aki ilyenkor a bankok védelmére kelne. A hazai pénzintézetek 2005 első felében több mint 7,5 milliárd korona összesített nyereségre tettek szert, a megtakarítások után fizetett kamataik tényleg alacsonyak, a mind közkedveltebb vásárlói hiteleket viszont elég borsosan kínálják. Mintha egy korábbi korszak kedélyes bankárvilága köszönne vissza, amely szerint adj 3 százalékot a bankkönyvekre, nyújtsd 6 százalékért a hitelt, és légy délután 3-kor a golfpályán vagy a klubban. A dolog azonban nem ennyire egyszerű. Először is, a Smernek augusztus 24-ére megbeszélt találkozója volt a bankszövetség vezetőivel, hogy megvitassák a kezelési költségek nagyságát. Azonban a párt addig nem bírta ki, és durván belekötött a másik félbe. E modort a parlamentben talán díjazzák, azonban a pénz világában a legkevésbé sem. Másodszor, a kezelési költségek valóban nőnek, ám ezzel párhuzamosan a pénzintézetek egyre több szolgáltatást nyújtanak. Harmadszor pedig, az elmúlt négy évben a bankok mintegy 20 milliárd koronáért korszerűsítették működésüket, e kiadások pedig óhatatlanul lecsapódnak. Tény, hogy Csehországban a kormány ráijesztett az ottani bankokra, s azok mára némileg meghunyászkodtak, viszont nálunk korántsem olyan magasak a kezelési költségek, mint nyugati szomszédunknál.

A Smer ma a vasút kezelésében lévő egészségügyi intézményekbe köt bele. Kérem, de előtte vegyen egy iránytűt, hogy a nagy vagdalkozásában véglegesen le ne térjen a normális nyugat-európai baloldali pártok csapásirányáról.