Irán és Irak

Fontos nemzetközi üzenetei vannak a múlt pénteki iráni választások után várható konzervatív fordulatnak, elsősorban az egyre bonyolultabb iraki rendezés szempontjából közvetít fontos tapasztalatokat. Elöljáróban le kell szögezni, a mindenki számára egyértelmű politikai fogalmak mögött Iránban más tartalom húzódik, mint amit megszoktunk. Az egyik oldalon azt mondjuk, Hatami elnök reformjainak vége, s azt, ami az utóbbi hónapokban Iránban történt, a konzervatív és a reformer tábor küzdelmeként értelmeztük. De a lényeg: a reformerek egyáltalán nem az iszlám rendszer ellen voltak és vannak, csak a rendszeren belüli könnyítéseket sürgették, ezek lényege az egyéni jogok és szabadságjogok kiterjesztése. Hatamiék nem tudtak, vagy nem is akartak hozzányúlni az alkotmányhoz, márpedig ez mindennek az alapja. Most a tizenkét konzervatív iszlám vallási vezetőből és jogtudósból álló Őrök Tanácsa megfosztott több ezer reformer képviselőjelöltet a választáson való indulás lehetőségétől, amit a nyugati világ nagy felháborodással fogadott. De hangsúlyozni kell: ez a hatályos alkotmánnyal összhangban történt, senki sem követett el törvénysértést. Épp az alkotmány emeli a tizenkét férfiút a kormány, az államfő, a parlament fölébe. Az Őrök Tanácsának lényege, hogy az iszlám törvények szigorú megtartása fölött őrködik. Most, hogy a parlamentből a (mérsékelt) reformok híveit kisöpörték, évekig minimális esélye sem lesz annak, hogy bárki hozzá merjen nyúlni az alaptörvényhez.

Iránban a síita muzulmánok vannak többségben. Irakban is ők alkotják a többséget, őket a Szaddám-rezsim elnyomta, hiszen a volt diktátor a szunnita kisebbségre támaszkodott. Sokáig azt lehetett hinni, hogy az amerikaiaknak az új iraki rendszer megteremtése során a szunnitákkal – és a sokat emlegetett szunnita háromszög térségével – lesz a legtöbb gondjuk. Mára nyilvánvaló, hogy a síiták sem olyan lovat akarnak, mint az amerikaiak, s különösen kiéleződött a feszültség Paul Bremernek, Irak amerikai kormányzójának múlt heti, taktikai szempontból szerencsétlen nyilatkozata óta. Kategorikusan kijelentette, szó sem lehet arról, hogy az új iraki alkotmány az iszlám törvénykezésre épüljön, mert ő azt meg fogja vétózni. Ezzel magára haragította a síitákat, akik szerint nem Washingtonban fogják megszabni, hogy milyen alkotmánya legyen az iraki népnek. Bremer szembekerült az egyik legtekintélyesebb iraki síita vallási vezetővel, Sistani ajatolláhval, aki Szaddám alatt iráni száműzetésben élt. Az USA Irakban minden vallást és népcsoportot arányosan képviselő kormányzatot akar – tehát az síita többségű lesz. A jelekből ítélve fogalma sincs arról, hogyan vágja el az iraki síiták iráni szálait, vagy talán még nagyobb baj, hogy mindenáron el akarja vágni. Irakban sosem lehet majd érvényt szerezni egy nyugati típusú alkotmánynak. Az csak az iszlámra épülhet, ugyanakkor éppen az iráni alkotmány mutathatja meg, mit kell elkerülni, ahhoz, hogy az új iraki társadalom modernebb, demokratikusabb legyen.