Indul a végső visszaszámlálás

A nemzetközi mentőcsomag programja holnap lejár, és Athénnak 1,6 milliárd eurót kellene törlesztenie a Nemzetközi Valutaalapnak. Az államkassza viszont üres, a bankautomatákat megrohamozták a hellének, kezdődik a végjáték.

A görögök és a hitelezőik az elmúlt öt hónapban nem tudtak megegyezni a hitelprogram meghosszabbításáról, ezért óriási az esélye annak, hogy Görögország holnap este, amikor valószínűleg képtelen lesz törleszteni egy 1,6 milliárd eurós részletet, a tényleges államcsődbe lavírozza magát. Ez a későbbiekben az eurózóna elhagyását is jelentené, amire eddig nem volt példa. Olyannyira nem, hogy a kilépés mechanizmusa sincs kidolgozva. Az uniós alapszerződés alapján az eurózónából nem lehet kilépni. Az eurózóna elhagyásának egyetlen legális módja az EU-ból való kilépés lenne, amit azonban az alapszerződés szerint két év átmeneti időszaknak kell megelőznie.

Most mellőzzük a jogi megoldások szépségeit, a kilépés szabályszerű megoldását, hiszen ha tényleg csőd lesz, az óriási felfordulást hozhat. Athénban és az ország más városaiban már szombaton kora reggeltől hosszú sorok kígyóztak a pénzautomaták előtt, néhány teljesen kiürült. Olaj a tűzre, hogy tegnap felröppent a hír, az euróövezeti jegybank (EKB) várhatóan beszünteti a görög bankok támogatását. Az EKB eddig vészhelyzeti mechanizmusából pótolta a görög bankokból a betétesek által kivont készpénzt, gyakorlatilag életben tartva a bankrendszert. Ha ez az életmentő forrás elapad, Görögország már ma bankszünnapot rendelhet el és tőkekorlátozásokat vezethet be. Az egyre nagyobb mértéket öltő betétmenekítés miatt a bankok pénzállománya a 10 évvel ezelőtti szintre esett vissza.

Az elmúlt közel 190 évben 6 pénzügyi összeomlást megélt Görögország az elvakult, szélsőbalos és nemzetieskedő Ciprasz-kormány vezényletével most újra zátonyra fut. „A hitelezők nem a jóváhagyásunkat akarták, hanem azt, hogy adjuk fel méltóságunkat. Abban az országban, amelyben a demokrácia bölcsője ringott, nem kérünk engedélyt arra, hogy népszavazást rendezhessünk” – mondta Alekszisz Ciprasz kormányfő. A görög múlt nagyságától elkábuló, az Akropolisz szépségétől elbódult politikusok a múltba menekülve képtelenek orvosolni a jelen problémáit. Képtelenek felfogni, hogy az eddig több mint 240 milliárd euró segítséget nyújtó hitelezők nem a vérüket szívják akkor, amikor azt javasolták: tegyék rendbe az elképesztően bőkezű, kiskapukkal teli, pirospozsgás arcú ötvenesek tömeges visszavonulását lehetővé tevő nyugdíjrendszerüket, faragjanak le a hatalmassá duzzadt hadi kiadásaikból, javítsák az adóbehajtás hatékonyságát és némileg emeljék az alacsony áfakulcsokat.

Persze, nehéz egy évtizedek óta korrupción, túlköltekezésen, lazaságon, uniós pénzinjekciókon működő államot gatyába rázni, ehelyett kiírnak egy alibista referendumot (a kormány eleve azt kéri a polgároktól, hogy nemmel szavazzanak), miközben a referendum jogi értelemben olyan javaslatokról és pénzügyi mechanizmusokról szólna, amelyek július 5-én már nem lesznek érvényben. Hiszen a segélyprogram június 30-án lejár.

Mi jöhet ezután? Az eurózóna nekiállhat kidolgozni a B tervet, azaz Görögország kiebrudalását a csoportból, Athén pedig nekiláthat a fabatka erősségű drachma újbóli nyomtatásának. Az IMF számításai szerint a kényszerű pénzcsere miatt újabb 8 százalékkal eshet vissza a gazdaság, a közepesen fejlett balkáni országok szintjére. Görögország az uniós forrásokat meglovagolva annak idején elhúzott a térségtől, miközben társadalmát nem korszerűsítette. Az önbecsapás véget ért, a halódó hellének visszasorolódnak oda, ahová korábban tartoztak.