Indokolatlan halogatás

Forró krumpli ám az állampolgársági törvény. Persze lehetne jó döntést hozni, de akkor be kellene vallani, hogy hónapokig, évekig folyt itt a hazudozás. Azt mondja a külügyminiszter, a magyarkártya a múlté, és nincs egy ember, aki megkérdezze, akkor az állampolgársági törvény is a múlté? Mert ha valami „magyarkártya”, ez a törvény egyértelműen az. Hogy a 701 érintett exállampolgárból csak félszáz magyar? Attól még a törvény a magyar kettős állampolgárok miatt született, s csak az ostobaság bizonyítéka, hogy 650 szlovákot érintett eddig. Clausevitz, a modern harci startégiaelméletek atyja azt mondaná, magasabb az áldozatok száma, mint a hozadék. Mint minden ostoba törvénynél.  Azt mondja a szlovák alaptörvény, hogy senki sem fosztható meg állampolgárságától. A szabályozás alkotmányos többséggel akár megváltoztatható is lenne, de pech, mégsem az. Az emberjogi egyezmény megfogalmazása ez, ratifikáltuk, tehát mindegy, benne van-e az alkotmányban. Érvényes. A taláros testület maximum azon filozofálhat, hogy ha valaki tudta, hogy másik állampolgárság felvétele a szlovák elvesztésével jár, akkor tulajdonképpen önként mondott le állampolgárságról. Nyakam rá, lesz efféle utalás. Igen ám, de akkor marad a doktrína: ez az állam ellenségnek tart mindenkit, akinek nem csak szlovák állampolgársága van. S ez rosszabb üzenet, mint egy félresikerült ellentörvény, úgy ám. Az elvi alapok fontosabbak, mint egy jogszabályi megfogalmazás, mert a szöveget meglehet változtatni.  Az ellenségesdi érthető lenne olyan országok polgáraival szemben, amelyekkel szövetségeseink hadban állnak. De a 701 érintett személy majd' mindegyikének második állampolgársága olyan államhoz köthető, amelyik katonai (NATO), politikai(EU). Ellenségesmagatartást tanúsítani szövetségessel szemben, hát ahhoz illenék legalább nagyhatalomnak lenni, de annak részéről sem okos.  No most, azt írta Lucia Žitňanská exminiszter és jogász a Čentéš-ügy kapcsán, hogy az Alkotmánybíróság nem változtathatja meg az alkotmányos rendszert, de a főügyész esetében mégis megtette – az exminiszter az elnökjelölteket is figyelmeztette, ne nyilatkozgassanak arról, kit neveznek ki és kit nem. Az Alkotmánybíróság egyszer már döntött így, s vagy bevallja, hogy felülírta 90 mandátum nélkül az alkotmányt, vagy a 150 honatya belenyugszik ebbe, s akkor máskor is dönthet így. Állampolgársági ügyben indokolatlan hát a totojázás: legyenek a tisztelt bírák tökös legények, és mondják ki! Vagy azt, hogy vissza mindent (nem kérvényre, nem az érintettek okozták ezt!), vagy azt, hogy kóser a törvény, de akkor meg kell szoknunk, hogy Kassán alkotmányozás folyik.  Ha majd jön egy lehetőség a szerint (is) választani, hogy mi legyen a taláros testülettel, tudnunk kell, képesek-e a legbefolyásosabb bírói szerv tagjai észrevenni, hogy nem lehet emberi jogokkal labdázni és demokratának maradni, mint ahogyan nem lehet házaséletet élni és szűznek maradni. A 14+ korosztály e tudás birtokában van, nem olyan nagy elvárás képzett jogászoktól sem. Ha igen, akkor nagy veszélyben van az ország.