Ilyen még nem volt

Választottunk. Először és utoljára. Európai parlamenti választásokra első alkalommal került sor hazánkban, s ami a választási részvételt illeti, négy század százalék híján tizenhét százalékos részvételünkkel sikerült elfoglalnunk az utolsó helyet. Az élen a belgák végeztek, a maguk kilencven százalékával, igaz, ott kötelező voksolni. De még a labdarúgó Európa-bajnokságnak otthont adó Portugáliában is úgy gondolta a szavazásra jogosultak 38 százaléka, hogy az urnákhoz járul. A hátul kullogó Szlovákiát közvetlenül megelőző Észtország szavazóinak pedig közel negyede szerint nem mindegy, ki fogja országukat Brüsszelben és Strasbourgban képviselni. Nekünk mindegy. A hazai újságok címlapján a múlt hét közepétől máig ez volt a vezető hír, de melléfogtunk: a Szlovák Statisztikai Hivatal száraz táblázatai és grafikonjai minden kommentárnál egyértelműbben jelzik, a hazai választókat hidegen hagyta az első EP-választás.

A 701 595 érvényes szavazatot leadók öt pártot juttattak az Európai Parlamentbe. Mind az öt parlamenti párt, ezen a téren tehát a papírforma érvényesült. Ami viszont meglepő lehet, hogy az élen a jobb időket is megért SDKÚ végzett Mečiar pártja előtt, igaz, csak jelképes előnnyel. Dzurinda pártja önbizalmának az álszponzorok tisztázatlan ügye és a köztársaságielnök-választási fiaskó után vélhetően jót fog tenni az EP-választási győzelem, melyhez vitathatatlanul a listájukat vezető markáns egyéniség segítette őket hozzá. Bár Peter Šťastnýnál olykor-olykor megremegett a léc. A sajtó munkatársaival kimondottan rosszul kommunikált, és az sem vált előnyére, hogy a legolvasottabb bulvárlap emlékeztette az olvasókat, hogy 1979-ben a hokilegenda megvert egy sportriportert. De úgy tűnik, ez a negyedszázaddal ezelőtt történt esemény nem zavarta a médiatámogatásban egyébként nem szűkölködő, most már valóban boldog Šťastnýt.

Ha a tényekre szorítkozunk, akkor ezt a választást az SDKÚ nyerte, az MKP pedig az utolsó helyen végzett, ennek ellenére úgy gondolom, a vasárnapi választásnak az igazi győztese. Annak ellenére, hogy a voksolás végeredménye egyértelművé teszi, hogy csak a magyarok lakta sávban szavaztak rá, alig harmincezer szavazattal maradt el a dobogós pártoktól, ami figyelemreméltó. Ráadásul nem a párt tervei, hanem a választók akarata érvényesült: a bejutást nem garantáló, harmadik helyen szereplő Duka Zólyomi Árpádot ezúttal is „bekarikázták” a parlamentbe. Ez a téma mindenképpen megér egy külön kommentárt, de az MKP-nak sem fog megártani, ha elemzi, mi vezetett ehhez a helyzethez.

A tanulságokat pedig az egész politikai elitnek le kell vonnia. Fásult, közönyös, az apátia határán vegetáló polgárokkal ugyanis bajosan lehet európai jövőt építeni. Pedig van még mit tenni.