Igazi atombomba: a szó

Híres könyvét más írta. A vállalkozásai mögött ismeretlen pénzek vannak, több ingatlanát oroszok vásárolták meg a világ különböző tájain. Adóbevallását eltitkolja. Kampányfőnöke, Paul Manafort, Janukovics oroszpárti ukrán elnöktől több millió dollárra tarthatott igényt a nemrég napvilágra került „fekete füzet” szerint. A Trump Egyetem elképesztő pénzeket nyúlt le a hallgatóktól. Ennek ellenére sokan transzba esnek Trump gyűlésein.

Nyilván nem e fentiek miatt népszerű. Sokáig azt bizonygatták a közvélemény-kutatók, hogy a globalizáció vesztesei, a mérges és elégedetlen munkásosztálybeli fehér szavazók a fő támogatói. A legfrissebb és eddigi legátfogóbb kutatás árnyalja a képet: az anyagi helyzetük alapján nem lehet élesen szétválasztani a két tábor szavazóit. A valódi különbség az, hogy milyen következtetést vonnak le a változó környezetből az egyes emberek, és hogyan értelmezik a körülöttük fortyogó világot. E tekintetben pedig fényévnyi a különbség. Mégsem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a létet: megfordult az értelmezési folyamat a kampányszakértők számára. A szavazó kap egy keretet, s körbenézve találhat olyan dolgokat, amelyekre ráismer a politikus szavaiból. De kaphatna más keretet is. Ez nem új dolog, de figyelmeztet, hogy a legfőbb veszélyt még mindig mi magunk jelentjük saját magunkra, vagyis az emberi szó az emberi tömegekre.

Ebben nyilvánul meg a politika igazi hatalma. Hogy hogyan magyarázza a világot. Mert magyarázhatja konstruktívan is, nem pedig végtelenül leegyszerűsítve a folyamatokat, a globalizáció összetettségét. Vagy játszhat az elemi ösztönökre, indulatokra, primitív megoldásokat javasolva. Innentől válik iszonyatosan veszélyessé, hogy milyen képet festenek és milyen indulatokat szítanak a kampánygyűlések. Mert egy rossz fél mondat Trump szájából sokkal kártékonyabb tud lenni, mint önmagában az, hogy valaki évek óta munkanélküli-segélyből él. Ha Trump szidja az amerikai bevándorlókat, a nőket vagy másokat; sokan igazolva érzik magukat az erőszakban. Ki tudja, hogy a legutóbbi amerikai erőszakhullám hogyan alakult volna Trump nélkül?

Európában is tanulhatunk mindebből. Az úgynevezett dehumanizáció – amikor elkezdünk egy csoportot állati tulajdonságokkal, degradációval elemberteleníteni, és ezáltal lelkiismeret-furdalás nélkül támadhatóvá tenni – ez a folyamat volt minden népirtás előszobája. Persze arra utólag szoktak rájönni, hogy hol is vált el a szalonbeli viccelődés a mentálisan elszigeteléstől.

A menekült- és migránsválság kapcsán is jogosak a félelmek, történelmi félelmekkel és rossz társadalmi tapasztalatokkal. Ez nyakonöntve a politikai hecckampánnyal már robbanásveszélyes elegyet alkot. Jöhetnek az önbíráskodó önvédelmi osztagok, az illegális fegyverkereskedelem, utcai igazságosztás. Ezt a mentális folyamatot most úgy kell megállítanunk, hogy közben magát az ügyet kezeljük: menekülteket segítünk a konfliktuszónáknál, letelepedni kívánókat felkészítünk, nemzetbiztonsági szempontból szűrünk és tervezetten hozunk az unió területére, más migránscsoportokkal azonosan kezelve őket, hiszen máshonnan is szeretnének a világ e fejlettebb részére jönni, Bangladestől Hondurasig. Vajon melyik uniós állam polgárai érettek arra, hogy szofisztikált megoldást nyújtó pártra szavazzanak?