Idegen elemek

A téma csak akkor kerül elő, ha egy-egy család sorsából kiderül, milyen nehéz a végleges letelepedés és gyakran évtizedek alatt sem sikerül megszerezni a kellő papírokat. Újabban a Líbiából és Tunéziából Olaszország felé tartó, évente emberéletek százait-ezreit követelő ladikok, illetve a magyar kormány kurta-furcsa menekültügyi konzultációja nyomán került elő a téma.

A migráció alapja egy egyszerű dilemma, amellyel jó eséllyel mi magunk vagy közvetlen családtagjaink is találkoztak: az a felismerés, hogy valahol jobban tudunk érvényesülni, és emiatt költözni kell. Egyszerűbb esetben ez történhet régión vagy országon, esetleg az Európai Unión belül. Legálisan válthatunk lakhelyet és nincsenek problémáink a papírokkal, helyzetünk törvényesítésével, egyebek mellett ez az unió egyik legnagyobb, hosszú évek alatt megvalósított vívmánya. London, Budapest vagy Komárom – egyre megy, dönthetünk arról, hol akarunk boldogulni.

A bevándorlás a harmadik világból érkezők számára sokkal problémásabb. A leggazdagabbak vehetnek letelepedési kötvényt, esetleg más, kreatív módon intézhetnek maguknak papírokat. Mindenki más, azaz a képzetlenek, a szakmunkások és a kelleténél ügyetlenebb pályakezdő koszovói villamosmérnökök számára marad egy kamion/hajó sötét beltere, és az embercsempészekkel való egyezkedés. Illegális bevándorlók azért vannak, mert mindenki, az unión kívüli munkavállalók is jobb életet szeretnének, de legálisan lehetőségeik nagyon korlátozottak.

Szlovákia és Magyarország nem célországok – uniós viszonylatban is nagyon alacsony a betelepülők és emigránsok aránya a lakosság teljes létszámához képest. Szlovákiában huszonhatezer unión kívüli, letelepedési engedéllyel rendelkező állampolgár él, ebből is tizenkétezren vannak azok, akiknek tulajdonképpen nincsenek beilleszkedési problémáik, például az ukránok, szerbek, oroszok stb. A betelepülők aránya uniós átlagban is a legkevesebb. Míg a két ország szőrmentén osztogatja a letelepedési engedélyeket, a politikai menekülteknek egyáltalán nem biztosít menedékjogot. Szlovákiában 2014-ben 331 kérelmet adtak be, és tizennégy esetet ítéltek meg pozitívan, Magyarországon 360 esetben kapott bármiféle védelmet a kérelmező. A bevándorlás kérdésének megítélésén nem sokat segít, hogy folyamatosan keverednek a fogalmak. A bevándorlók nem feltétlenül mind képzetlenek, ahogy a legtöbb esetben nem is a szociális rendszeren való élősködés a célja az országváltásnak. Más-más motivációi vannak egy háború elől menekülő közel-keleti kurdnak, egy afrikai menekültnek, vagy egy kelet-európai bevándorlónak. Sokukra csak részben, vagy egyáltalán nem érvényesek a sztereotípiák.

Az államnak ilyen körülmények között legalábbis az a feladata, hogy józanul kezelje a kérdést és ne keltsen pánikot. Emellett segítenie kell az érkezők beilleszkedését és teret adni a kibontakozásukra. Az emigránsokat könnyű hibáztatni az ország gazdasági problémáinak súlyosbodásáért, hiszen nem ütnek vissza – viszont ahol nincsenek jelen nagy tömegekben, nem is lehetnek felelősek semmiért. Legkevésbé azért, mert nem megy jól a sorunk.