Hosszú háborúra készül a Pentagon a terrorral

Az Egyesült Államok „hosszú háborúra” készül a terrorizmus ellen, ezt jelzi a védelmi stratégia négyévenkénti, idén elvégzett felülvizsgálatáról készült jelentés, amelyet hivatalosan most terjesztett a Pentagon az amerikai kongresszus elé.

A stratégia alapvetően nem módosult, de hangsúlyeltolódások jelzik, hogy a Pentagon mozgékonyabbá akarja tenni a fegyveres erőket, és jobban fel akarja készíteni a jelen és a jövő kihívásaira, így a nem hagyományos jellegű fenyegetésekre: a terroristák elleni harcra és a gerillaháborúra. A 92 oldalas dokumentum négy területet emel ki, amelyekre nagyobb figyelmet fordítanak: a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának fokozása, az amerikai polgári lakosság védelmének erősítése, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, a lehetséges katonai ellenfelek elrettentése. A terrorizmus elleni háborúban az a fő törekvés, hogy megfosszák az al-Kaidát és a többi terrorszervezetet a globális fellépés lehetőségétől, valamint hogy regionális szinten bevonják a küzdelembe a térségbeli országokat is. A jelentés hangsúlyozza a szövetségesekkel való globális együttműködés fontosságát.

Az iraki és az afganisztáni háborúk tanulságaként a Pentagon 15 százalékkal – 60 ezer főre – növeli a különleges műveleti erők, így a szárazföldi erők zöldsapkás és a haditengerészet SEAL elitalakulatainak létszámát. A terrorizmus elleni háborúban már többször sikerrel bevetett, pilóta nélküli, felderítésre és a kiszemelt célpontok rakétával való megsemmisítésére alkalmas Predator és Global Hawk repülőgépek számát megduplázzák. Javítják az idegen – főleg keleti – nyelveket beszélő és az idegen kultúrákat ismerő szakemberek kiképzését. Egyharmaddal növelik a helyi lakosság megnyerésére hivatott „lélektani hadviselési és civilügyi egységek” létszámát.

A jelentés szerint az Egyesült Államok „hosszú háborút” vív a terrorizmus ellen. Az újabban elterjedt szóhasználat a terrorizmus elleni küzdelem időben beláthatatlan végére utal. Úgy tűnik, a Pentagon a terrorizmus elleni háborút akarja felváltani az új kifejezéssel, amely azt sugallja, hogy a konfliktus nemzedékeken is átívelhet, és a világháborúkkal szemben – jellegénél fogva – nem úgy ér véget, hogy az ellenség aláírja a kapitulációs okmányokat. A 2001-es stratégiai jelentéssel szemben a mostani – az iraki háborúból is tanulva – csínján bánik az olyan kifejezésekkel, mint az ellenfél „gyors legyőzése”, a „döntő győzelem” kivívása, és elismeri, hogy az a nem hagyományos konfliktusokban nem mindig lehetséges. A stratégia változatlan alapvetése, hogy az Egyesült Államoknak fenn kell tartania robusztus nukleáris elrettentő képességét, s képesnek kell lennie két háború egyidejű sikeres megvívására. A dokumentum szerint a „legfontosabb feltörekvő hatalmak közül Kína képes a leginkább arra, hogy katonai téren felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal, s olyan pusztító erejű haditechnológiát fejlesszen ki, amely idővel – az amerikai ellenstratégia elmaradása esetén – kiegyenlítheti az amerikai haderő hagyományos előnyét”.

Indiát „feltörekvő nagyhatalomnak és kulcsfontosságú stratégiai partnernek” minősítik, Oroszországot pedig „átalakulóban lévő hatalomnak”. Észak-Koreát és Iránt olyan ellenséges államnak nevezik, amely tömegpusztító fegyvereket birtokol vagy ilyen fegyverekre akar szert tenni.

A szerző az MTI washingtoni tudósítója