Hősies hátra arc

Pedig úgy tűnt, hogy idén másképp lesz. Ugyanis Orbán Viktor először feltehetően arról a demarsról, vagyis erőteljes diplomáciai figyelmeztetésről szól, amelyet előzőleg a román külügy küldött Budapestre, s amelyben megszabták, milyen témákról ne beszéljen a székelyföldi szabadegyetemen. Ami uniós tagországok között legalábbis szokatlan. A magyar kormányfő a helyszínen ismertette ennek a jegyzéknek egyes részleteit, amelyekre hol gunyoros, hol pedig frappáns válaszokat adott. Aztán érdemben nem foglalkozott ezekkel a – jórészt a romániai magyarokat érintő – érzékeny problémákkal.

Ezután Orbán az égető geopolitikai fejleményeket elemezte, ilyen összefüggésben igyekezett megszabni Magyarország helyzetét és helyét a drámaian változó világunkban. Alighanem azért választotta ezt a megoldást, mert sok jót nem tudott közölni hazája jelenlegi gazdasági állapotáról. Ezért inkább azt fejtegette, hova fejlődik az ország 2030-ra. Mégis a rá jellemző hetykeséggel ismét előidézte nemcsak a román kormány, hanem a cseh miniszterelnök, továbbá a szlovák kabinet és több pozsonyi pártvezető tiltakozását. Petr Fialánál az a megállapítás verte ki a biztosítékot, mely szerint a csehek már átálltak az uniós föderalisták táborába. A prágai kormányfő hangsúlyozta, hogy az országát ért abszurd megbélyegzés nem segíti elő a visegrádi országok közötti együttműködést.

A tusványosi beszéd szlovák politikai körökben sem maradt visszhangtalan, mert Orbán Szlovákiáról mint „elszakított országrészről” tett említést. Akár csak Bukarestben, Pozsonyban is háborognak és magyarázatot követeltek a magyar nagykövettől. Robert Fico viszont látszólag kellemetlen helyzetbe került, hiszen főleg Putyin és az orosz–ukrán háború megítélésében, valamint az Európai Unió és a Biden-adminisztráció bírálatában egy gyékényen árul Orbánnal. A Smer minden hájjal megkent elnöke ezúttal is kivágta magát, mert szerinte a gyenge volt szlovák kormánykoalíció is hozzájárult a magyar miniszterelnök vaskos kijelentéséhez. Amit a kora őszi – reményei szerint pártjának győzelmével végződő – voksolást követően felálló új és magabiztos kabinet hatalomra jutása után Orbán már nem engedhet meg ilyen megnyilvánulásokat. Ficóhoz hasonlóan Pellegrini is az összeomlott pozsonyi koalíciót ostorozta a történtek miatt. Mindketten, de feltehetően Andrej Danko és a Republika, meg más szélsőséges szlovák politikusok is ezzel az érvvel húzzák elő a már dúló kampányban az úgynevezett magyarkártyát. Ezért nem túlzás leszögezni, hogy Orbán tusványosi vélekedésével akaratlanul ugyan, de beavatkozott a szlovákiai kampányba. Skizofrén helyzetbe hozta a Szövetséget, amelynek vezetői kizártak bármiféle közeledést a Smerhez, miközben fő patrónusuk, a Fidesz elnöke, nyilvánosan Ficóval bratyizik.

A Most-Híd koalíció után tegnapelőtt Ódor Lajos személyesen is elhatárolódott budapesti kollégájának kijelentésétől, ami szerinte nemcsak a kétoldalú meg a visegrádiak közötti kapcsolatoknak, hanem a szlovákiai magyaroknak is árt. Tegyük hozzá: a jelenlegi magyar kormány valóban sokat tesz a felvidéki magyarság szellemi és anyagi fejlődéséért, műemlékeink megőrzéséért, oktatási intézményeink további fejlesztéséért. Olykor azonban az anyaországi politikusok meggondolatlan megnyilvánulásaikkal beárnyékolják ezeket a tényeket.

Találóan jegyezte meg telefonbeszélgetésünk során kolozsvári barátom: „az anyaországiak eljönnek hozzánk, néha dölyfösen nyilatkozgatnak, hősködnek, aztán hazamennek. Mi, kisebbségiek, meg elszenvedjük felelőtlenségeik következményét.”