Hol lesz észak…?

Masszívan folyik a kampány, mondhatnók, invitáció a hatalomba… Ne gondolja persze senki, hogy valami hatalom- és politikabecsmérlő agytorna következik alant.

Kellő hatalom, magyarán, döntéshelyzet nélkül ugyanis meglehetősen szűk az ember mozgástere. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, még az elefántcsonttoronyban gubbasztó is azt kukkolja, hány óra van, hol van észak odalenn. Nem beszélve azon individuumokról, akik krédója az éppen aktuális hatalom, a mindennapi politika öncélú szapulása. Ők azok, akik felismerték, ODA kéne kerülni, mert jó OTTAN…

Van aztán a többség, akiknek igen csekély és sekélyes elképzelései vannak arra nézvést, mire jó a hatalom, a politika, a demokrácia s annak eszköze, az időközönkénti választás. Egyáltalán nem ajánlatos lenézni azonban ezt a tömeget. Ők, ha esetleg undorral viseltetnek a politika iránt, a rendszerváltás óta eltelt tizenkét év tapasztalatai alapján vélekednek így. Hiszen, őszintén szólva, vajmi kevés pozitív élményben részesíttettek, épp a politika, a hatalom környékén sertepertélő konjunktúralovagok állandó tülekedése és szatócsi magatartása miatt.

Más mintát, tisztelet a kivételnek, a többség nem is igen láthatott ez idáig. Mindazonáltal bele kell törődnie, hogy kizárólag csakis így működik az általa oly sokat és teljesen fölöslegesen kárhoztatott demokrácia. Amelynek jellemzője, hogy olyan minőségű, amilyenek a közepette élő emberek. Hogy mindez nem afféle habókos kinyilatkoztatás, azt a következő tény bizonyítja: 1989 óta minden választáson csak és kizárólag azok a politikusok kerültek a hatalomba, akik mandátumot kaptak a választóktól.

Jó hír vagy rossz hír, egyre megy, a mostani kampány is arról szól, s az lesz a vége, hogy a választáson részt vevő választók embereket delegálnak a hatalomba. Tilos feledni, olyanokat, amilyenek ők maguk! Ráadásul ennek a választásnak az eredményeit, következményeit sem lehet majd megúszni.

A legkevésbé azoknak, akik azt forgatják a fejükben, hogy otthon maradnak december elsején.