Hol folyik itt farmergazdálkodás?

A gazdák támogatása a vidék szociális stabilitásának eszköze – jelentette ki Simon Zsolt miniszter a héten Brüsszelben. Hol van itt farmer – tehetnénk fel a kérdést, hiszen nálunk továbbra is szinte kizárólag a nagyüzemek művelik a mezőgazdasági területeket. Jellemzésként elegendő, hogy nálunk alig 12 ezren igényeltek területalapú támogatást; ezt Magyarországon bármelyik megye bőven lepipálta. A farmergazdaság a vidéki stabilizáció fontos eleme. Csak éppen nálunk eddig semmi sem ösztönözte a földtulajdonosokat a kommunisták által annak idején felszámolt gazdálkodás újrakezdésére. Ez persze nem is könnyű, azonban léteznek technikák a nehézségek kezelésére, amelyeket nálunk még véletlenül sem alkalmaztak. Fordulatot éppen az MKP-tól vártunk, amely a kilencvenes évek során a szövetkezeti menedzsmentek politikai kötődése és a történelmi összefüggések miatt nem szerette a nagyüzemi gazdálkodást. Elég volt azonban megszerezni a régen vágyott minisztériumot, és minden megváltozott. Ez sem meglepő, hiszen még nem láttunk olyan pártot, amely ellenszegült volna a befolyása alá került nagytőkés érdekeknek. Az MKP-nak inkább azt róhatjuk fel, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte, és elfeledkezett arról, hogy mások is vannak a világon. Ha esetleg a párt vitatkozna ezzel az állítással, elegendő egymás mellé tenni azt a listát, mit tettek Magyarországon, illetve nálunk az elmúlt tíz évben a farmerek megsegítésére. A két lista hossza nagyon különbözik. Lengyelországról nem is beszélve, ahol történelmi összefüggések miatt a farmerek valós politikai súllyal rendelkeznek, így a pártok hozzáállása is egészen más. A miniszter brüsszeli szereplése talán az MKP szemléletváltására is utal. A közelgő választások miatt nem tudni, mennyire lesz ideje ennek kibontakoztatására.

A napokban egyébként Léva városával volt tele a hazai sajtó. A húszmilliárdos gépkocsiabroncs-gyár alapvetően változtatná meg a régió helyzetét. Arrafelé ugyanis nemcsak a munkanélküliség jelent gondot, legalább ekkora probléma, hogy a munkaviszonyban levőknek sincs mozgásterük. Ha Pozsony környékén valaki úgy érzi, hogy nem becsülik meg kellőképpen, nagy biztonsággal talál jobban fizető állást magának. Ha Léván valóban beindul az összes üzem, amelyekről a héten szó volt, a mozgástér is jócskán kiszélesedik. Bár az új nagyberuházásról inkább csak az utak miatt írtak, érdemes felfigyelni arra is, hogy a gyártáson kívül a fejlesztésről és a tesztelésről is beszélnek. Márpedig ez a külföldi beruházások magasabb iskoláját jelenti, amit a helyzet stabilizálódása után sem fognak Romániába vagy Bulgáriába továbbköltöztetni. A gyenge láncszem ismét csak a gazdasági miniszter, aki laza csuklóval megígért 4 milliárd korona állami segélyt. Ezt nemcsak Brüsszelben, itthon is nehéz lesz eladnia. Ekkora összeget vállalkozásfejlesztési programokra költve hazai kis- és középvállalatok százait futtathatnák fel. Nagy a gyanú, hogy a miniszter a KIA-hoz hasonlóan a Hankook esetében is a nagy effektust helyezte előtérbe. Persze ne panaszkodjunk, hiszen ezúttal végre Dél-Szlovákia profitál belőle. Ráadásul ez valószínűleg utoljára történt meg. A KIA-blöff miatt a kormány eldöntötte, hogy ezentúl csak a keletebbre fekvő, válságrégiókban való üzemtelepítésért lehet pénzt ígérni a külföldieknek. A lévai négy milliárd pedig valószínűleg azt eredményezi, hogy az eddiginél sokkal pontosabban megszabják az ígéretek tartalmát.

Robert Ficónak a kétes eredetű vagyonokról szóló sokadik törvényjavaslata ezúttal megosztotta a kormányt, amely most nem merte leszavazni az anyagot, de nem is támogatta. Mint annyiszor, most is kiderült, hogy az ifjú titán nem játszik tiszta lapokkal. Az alkotmányosság miatt továbbra is nagyon aggódó MKP emberével például nem volt hajlandó tárgyalni. Ebből a politikai kommentátorok arra következtetnek, hogy nem is bánná annyira, ha ezúttal is megbukna tervezete a parlamentben. A szabályok szerint ugyanis a kérdést fél év múlva tűzhetné újra napirendre, ami az akkor már felpörgő választási kampányban kimeríthetetlen kincsesbányát jelentene. Persze a kormánykoalíciót sem kell sajnálnunk. Ha 2002 végén nagy lelkesen bevette a témát a kormányprogramba, akkor a magas labda feladása helyett meg kellett volna oldania az ügyet.