Hogyan segíthetnek a magyarok a szlovákoknak?

A biztosítékok megerősítésében a magyar kisebbségi társadalomnak és politikusainak vitathatatlan az érdeme. A szlovákiai magyar politikusok ellenzékben és kormányzati szerepben is képesek voltak arra, hogy ha akár a pillanatnyi, akár a távlati helyzet úgy követelte, a nemzeti identitásuk szempontjából elsődleges célokat háttérbe szorítsák. Ezt mindenekelőtt annak érdekében tették meg, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok szlovák politikai hibák miatt ne szenvedjenek kárt. E politikusok előtt talán világos, hogy a szlovákiai magyarok és szlovákok sorsa rövid, közép- és hosszú távon is „szimbolikusan” összekapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy Szlovákia és a szlovákok jelene és jövője ugyanaz, ami a szlovákiai magyar kisebbségé.

Mint már többedszer, Szlovákia most is sorsdöntő választás elé néz. Ezt ma már minden szlovákiai politikus (koalíciós és ellenzéki) világosan tudja. A kérdés az, hogy a sors, amelyről dönteni kell, merre fog fordulni. A sorsfordítást illetően a Magyar Koalíció Pártjának több a lehetősége, mint ahogy első pillanatra tűnhet. Az MKP kormányzati politizálásának világos üzenete, hogy megértette: az ország integrációs céljai előbbre valóak, mint a nemzeti identitás minden területen való következetes védelme. Az ország integrációja ugyanis nemcsak a szlovákoknak, hanem a szlovákiai (és a magyarországi) magyaroknak is mindenek előtt való létérdeke.

Most Szlovákia minden polgárának (és így minden politikusának is) azt kell szem előtt tartania, milyen végzetes következményekkel járhat az integrációból (NATO, EU) való kimaradás. Ennek tudata bizonyosan áthatja a Magyar Koalíció Pártjának minden politikusát is. Éppen ezért nyilván arra törekszik, hogy a választáson a megszerezhető szavazatok és mandátumok maximumát begyűjtse, hiszen ez az az eszköz, amellyel a legtöbbet tehet az integrációs célért. A következő választás után felálló kormány ugyanis alfája és omegája Szlovákia elkövetkező sorsának: integrációs esélyei biztosan attól függenek, hogy milyen lesz az a kormány, amely a választásokból megszületik.

A szlovákiai magyaroknak tehát nem lehet közömbös, hogy a következő szlovák kormány felállításában a Magyar Koalíció Pártjának milyen és mekkora szerep, súly jut. A súlyt viszont csak a megszerzett szavazatok növelhetik. Az MKP-nek tehát szem előtt kell tartania, hogyan növelhetné szavazatait és mandátumainak számát. A szlovákiai magyarok „száz százalékos” megszólításán kívül – ami mindenképpen korlátozott, hiszen legfeljebb csak anynyian vannak (negyvenezerrel kevesebben, mint eddig!), ami a parlamentben legfeljebb 15-18 mandátumot, 10-12 százalékot eredményezhet – arra kell törekednie, hogy szlovák szavazókat, választókat is minél nagyobb arányban meg tudjon magának nyerni. Természetesen úgy, hogy a magyarság bizalmát és támogatását is megőrizze.

A szlovák szavazók megszólításának és a meghallgattatásnak az eddigieknél nagyobbak az esélyei. Az MKP kormányzati szerepének két fontos eredménye született: az egyik, hogy a nyugati integrációs intézmények előtt Szlovákiát „szalonképesebbé” és elfogadhatóbbá tette, a másik viszont az, hogy a szlovákok egy részét megszabadította a görcsös magyarellenes komplexustól, tehát csökkentette a magyaroktól való félelmet vagy tartózkodást. A felmérések szerint a szlovákok között a polgári demokratikus pártok szavazói (DS, OKS, SDKÚ) azok, akik a legnagyobb mértékben fogadják el a magyarokat a kormányban, s akik a leginkább előzékenyek a magyarokkal, akik a leginkább hajlamosak figyelembe venni a magyarok igényeit és kéréseit. Éppen ezért a Magyar Koalíció Pártjának meg kell próbálnia ezeket a szavazókat, ezek egy részét a saját oldalára állítani.

A pártpreferenciák tartós tendenciái azt mutatják, hogy az MKP 10-12 százalékos népszerűségnek örvend. (Gondolom, nem kerülte el az MKP politikusainak a figyelmét az a tartós jelenség, hogy az előzetes felmérések két-három százalékkal mindig többet mutatnak, mint ami az MKP tényleges választási eredménye!) Az előrejelzések azt is trendként igazolják, hogy a Magyar Koalíció Pártjának a szlovák pártéletben – értékrendjét tekintve is – legtermészetesebb szövetségese, a Demokrata Párt (akár a régit, akár a két részre szakadtat tekintjük) folyamatosan közvetlenül a bejutási küszöb alatt szerepel. A Demokrata Párt 3-4 százalékos választói bázisa a szlovákiai magyarok számára olyan értéket jelenthet, amelyet „meg kell menteni”, amelyet a parlamentbe kell juttatni. Ezért helyes és hasznos lenne, ha az MKP politikusai a választási stratégia és a jelöltlista összeállításakor nem hagynák figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy most a demokra tapárti választók amúgy is meglévő jóindulatát parlamenti mandátumokká alakíthatják.

A két részre szakadt Demokrata Párt (DS, OKS) politikusai keresik a választási koalíció lehetőségét. Egyelőre több lehetőség közül választhatnak. Ezek egyike lehetne a Magyar Koalíció Pártjának a választási koalícióra való javaslattevése is. A szlovák belpolitika pártpalettáján és szavazói bázisán végigtekintve világos, hogy a Magyar Koalíció Pártja saját parlamenti súlyát a demokrata párti szavazóbázis segítségével növelheti a legbiztosabban. Ez az a szlovák bázis, amely a Magyar Koalíció Pártja és a magyarok számára Szlovákiában nagyobb politikai teret biztosíthatna.

A demokrata párti szavazók szavazatainak megszerzéséhez megítélésem szerint a magyaroknak „csak” ki kell nyújtaniuk a kezüket. A kéznyújtásnak olyan politikai egyezségen kellene alapulnia, amely a demokrata párti politikusoknak – a társadalomban meglévő súlyuk arányában – az országos listán választható(!) helyeket biztosítana. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Koalíció Pártjának a lista 15. és 22. helye között kellene felkínálnia helyeket mindkét demokrata párt politikusainak. Ennek a választási koalíciós egyezségnek ugyanis a kölcsönös bizalomra kellene épülnie. A bizalom azonban bizalmatlansággá változhatna, ha az MKP csupán szinte választhatatlan vagy teljes egészében választhatatlan helyeket kínálna fel a demokratáknak. Ez a demokrata szavazóbázist is bizonytalanná, vagy bizalmatlanná tenné.

A magyar kisebbség politikai vezetői (és őket támogatva a magyar kisebbségi társadalom is) az elmúlt évtizedben sokat tettek a szlovák társadalom demokratizálásáért. Ezért szlovák oldalról nem gyakran kaptak dicséretet. Közvetlen dicséretet csak nagyon bátor szlovákok fogalmaztak meg. Közvetett dicséretet azonban nagy számban kaphatnak még, amennyiben képesek lesznek a szlovák társadalom demokrata szavazóbázisát integrálni, és erejét saját javukra (és a fentiek értelmében Szlovákia javára) fordítani. Ehhez a magyar kisebbség politikai vezetői részéről államférfiúi kvalitásokra, rövid- és középtávú stratégiai gondolkodásra, bizonyos, szűken vett magyar érdekekről lemondani tudásra van szükség.

A demokrata pártokkal való választási koalíciókötés nehéz politikai feladat, de a Magyar Koalíció Pártja megoldott már ennél jóval nehezebb politikai feladatokat is: amikor hosszú évekre ellenzéken belül is ellenzékbe szorult, vagy amikor elhatározta, hogy a szlovák kormánykoalíció tagja lesz, és amikor – minden kétségbeejtő probléma ellenére – kitartott a koalícióban. Azt hiszem, az MKP minden politikusa számára világos, hogy ezzel mekkora szolgálatot tett Szlovákiának és minden szomszédjának, különösen pedig Magyarországnak. Itt az újabb feladat, amit hiba lenne nem megoldani; az MKP olyan lehetőséget szalasztana el, amelynek adott esetben később nemcsak az egész ország, hanem az egész közép-európai régió is kárát látná.A szerző a budapesti Teleki László Intézet tudományos munkatársa