Ficónak nincs hely a baloldalon, keres magának a jobbszélen

A pártpolitikát korábban évtizedekre meghatározó baloldali-jobboldali konfliktusok egész Európában visszaszorulóban vannak és Szlovákia sem jelent kivételt. Az átalakulásnak azonban vannak kézzelfogható, látványos jelei is – mint például Fico Donald Trumpot dicsérő beszéde és a szlovák kormányfő besorolása az amerikai államfő, valamint az új jobboldaliság mögé. Miközben a Fico által meghirdetett "négy égtáj külpolitikával", a hagyományos szlovákiai partneri stratégia átalakításával sokan foglalkoznak, a Smer belső változásai sokkal kevesebb figyelmet kapnak.

Harmadik úttól a baloldalig

Maga Robert Fico hangsúlyosan baloldali, szociálisan érzékeny politikusként kezdte a pályafutását. A kommunizmus idején fejezte be jogi tanulmányait, majd pedig a baloldali utódpártban, az SDĽ-ben indította be a karrierjét. Hamar a párt meghatározó politikusai közé emelkedett, de a baloldalon belüli személyes ellentétek miatt kilépett és 1999-ben megalakította a Smer-t. A pártot azóta is vezeti és az elmúlt húsz év legfontosabb szlovákiai politikusának számít.

A Smer kezdetben nem baloldali, hanem „harmadik utas” pártként határozta meg magát, valójában azonban a nagy, nyugati szociáldemokrata formációk mintájára építkezett, mint az angol Munkáspárt és a német SPD. Utóbbi lett Fico egyik legfontosabb kezdeti partnere. 

A párt népszerűsége gyors ütemben növekedett és bekebelezte baloldali riválisait (köztük az eljelentéktelenedő SDĽ-t is), így egyedüli szereplővé vált a szlovák baloldalon.

Fico ugyan 2006-tól folyamatosan a nacionalista, nemzeti pártokkal szoros együttműködésben kormányzott, de a szlovákiai politikai hagyományokban jól megfértek egymással a kommunizmus idején is szívesen egybecsomagolt nacionalista és baloldali jelszavak. Egy évtized alatt kikristályosodott az is, milyen fogalmakat szándékoznak a Smer-hez kapcsolni: a lakosság szociális biztonsága, a stabilitás, az állami segítségnyújtás és a mérsékelt európapártiság. A Smer-nek egyedül a kényelmetlen szövetségesei miatt kellett magyarázkodnia Európában, de megbízható partnernek számított a nyugati kormányok számára is.

Kultúrharc itthon és külföldön

A Smer helyzetét két itthoni és egy külföldi fejlemény változtatta meg gyökeresen a 2010-es évek második felében. A nyugati társadalmak politikai csatározásaiban egyre nagyobb szerepet kapott a „kultúrharc”, a progresszív témák előtérbe kerülése, ami megosztotta a pártot. A Smer támogatói bázisa támaszkodott a vidéki, konzervatívabb lakosságra, amely elutasította többek között a progresszívok felé való nyitást, a droghasználat liberalizációját vagy az azonos nemű párokkal kapcsolatos jogi szabályozások fellazítását – miközben a városokban, vagy a párt hagyományos nyugati partnereinél ezek a témák teret nyertek. Nem segített a párt egységén a 2010-es években kifejezetten vállalkozó- és oligarchabarát politizálás sem, ami eltávolította a Smertől a hagyományos baloldal politikusait – a klasszikus szociáldemokrata irányvonalat képviselő veteránok közül például Boris Zala vagy Marek Maďarič is inkább már bírálja a pártot.

A legfontosabb fejleményt azonban a Kuciak-gyilkosság jelentette. A tényfeltáró újságíró és menyasszonya ellen elkövetett merénylet politikai válságot okozott Szlovákiában és a párton belül is. 

A Smer ügyeit központosítottan igazgató, bár az önkéntes távozással sikertelenül próbálkozó Ficónak át kellett adnia a miniszterelnöki pozíciót Peter Pellegrininek, aki a választási bukás után a párt legismertebb politikusainak nagy részét is magával vitte.

Fico azonban a visszavonulás helyett (részben kényszerből, hiszen büntetőjogi felelősségrevonással is fenyegették) újraformálta a pártját. A legfontosabb képviselők között feltűntek a fiatalok: nagy teret kapott a radikális baloldali Ľuboš Blaha, az ifjúsági szervezeteket összerántó Erik Kaliňák, a párt kiemelt teret kapott az alternatív médiában.

Európában gazdátlanok

Az újrafogalmazott, egyszerre szolidaritáspárti, orosz nyitást hirdető, liberálisokat bíráló Smer sajátos helyzetben van: nagyon nehezen helyezhető el bármilyen hagyományos palettán. Erre a jelenségre nagyon jól rámutat, miként alakult a párt sorsa az Európai Parlamentben.

A Smer tagságát az európai szocialisták pártjában (PES) még 2023-ban felfüggesztették a párt értékeitől való elhajlásra hivatkozva. Fico azóta sem közeledett egyetlen pártszövetséghez sem, részben azért, mert a saját EP-képviselői is nagyon tarka, megosztott társaságot képviselnek. 

Ľuboš Blaha leginkább marxistának vallja magát, Erik Kaliňák átvette az európai szélsőjobb – és Robert Fico – szlogenjeit, Judita Laššáková az alternatív médiaszíntér egyik legismertebb személyisége, Monika Beňová és Katarína Roth Neveďalová pedig régi vágású szociáldemokraták.

 A Smer csoportja ilyen körülmények között több szék között a földön találta magát: az európai szocialisták elutasították, a szélsőballal nem akartak közösködni, a többek között Orbán Viktor által létrehozott Patriótákat pedig azért utasították el, mert a szövetség túlságosan jobbodali és nincs köze a Smer „hagyományos értékeihez.”

Robert Fico megnyilvánulása a CPAC konferenciáján azt mutatja, hogy maga a miniszterelnök közeli barátok híján a jobboldaliak körében keres és talál magának szövetségeseket. 

Fico útjának a fogadtatása jól sikerült az Egyesült Államokban, tárgyalt Elon Musk-kal, az amerikaiaktól a civil támogatások elsorvasztását, Kínától befektetéseket, Vlagyimir Putyintól pedig gázt és jóindulatot remél. A Szlovákia számára legfontosabb színtéren, az Európai Unióban azonban továbbra is elsősorban magányos játékosnak számít – legalábbis egyelőre.