Hlina, a túlélő

A szerződés a jövő márciusi választások előtt három hónappal jár le. Hlina nem zárta ki, hogy akár a KDH parlamenti választási listájára is felkerülhet. Nyilván fel is fog. Nem kapja meg a hármas vagy az ötös pozíciót, nem, az az elsővonalas pártembereknek jár. Megkapja majd a kilencest. De ugye ez a mai megállapodásban még nincs benne. A következő időszak megmutatja, gyümölcsöző-e az emberek számára a KDH és a Polgárok (így hívják Hlina pártját) közös munkája, hangoztatta tegnap a képviselő.

Igazán csodálatos elképzelés. Egy közepesen jelentős ellenzéki párt és egy jelentéktelen ellenzéki képviselő leteszteli, milyen hozadéka lesz az együttműködésüknek a kormányciklus utolsó évében. Ehhez tényleg nagy képzelőerő kell, ugyanis valószínűleg azt tudják majd nyújtani, amit eddig, külön-külön. És ha ezt összeadjuk: számszerűsítve ugye a nullát a nullával, akkor kijön ismét egy nulla. Valószínűleg nagy sikerük lesz, hiszen a választóknak fontos a kiszámíthatóság.

Azt sem könnyű megérteni, miért van szüksége a KDH-nak Hlinára azon kívül, hogy talán hoz nekik néhány ezer plusz karikát a választásokon. Hlina esetében viszont nyilvánvaló az ok: Matovičcsal, aki a parlamentbe vitte őt, már összerúgta a port, Polgárok nevű új pártjáról alig tud valaki, a többi párt pedig nyilván hallani sem akar róla. Vélhetően a KDH illetékeseit is úgy győzte meg, hogy csak beszélt, beszélt és beszélt, míg a derék kereszténydemokraták álmosan rá nem bólintottak az elképzelésre. Hlinát tehát nem lehet kiiktatni. Mindenhez hosszasan hozzászól, mindenhez fűz valami javaslatot. Persze ennek nem kell szükségszerűen rossznak lennie. Érdemes lenne őt egyszer miniszterként kipróbálni, mennyi idő alatt darálná be a gépezet.

Egy biztos: amikor kétezer év múlva a pozsonyi várdombon valaki garázsépítés közben megtalálja a parlament maradványait, Alojz Hlina, a szlovák politika agyagkatonája még akkor is ott lesz.