Hitler kedvence a Moszadnak dolgozott

Otto Skorzeny, az Adolf Hitler kedvenceként számon tartott SS-alez-redes, aki kommadójával kiszabadította Benito Mussolinit, elrabolta Horthy Miklós fiát, a hatvanas években az izraeli hírszerzésnek, a Moszadnak dolgozott.

Az erről szóló leleplező írást az izraeli Háárec napilap közölte, a Moszad történetét ismerő forrásokra hivatkozva.

Otto Skorzeny afféle náci legendának számított, 1908-ban Bécsben született. Az amerikai és az brit katonai elhárítás „Európa legveszélyesebb emberének” nevezte, és mostanáig senki sem gyanította, hogy éveken át az izraeli hírszerzés egyik legértékesebb ügynöke volt.

Az SS-kommandós

Huszonhárom évesen, 1931-ben lépett be a náci pártba, mivel munkanélküli volt. A háborúban önként csatlakozott Hitler személyes SS testőri egységéhez, és kommandós tisztként harcolt. 1943 szeptemberében zajlott le egyik legmerészebb küldetése, Benito Mussolini olasz diktátor kiszabadítása, amely után Adolf Hitler órákon át beszélgetett vele, és Lovagkeresztet kapott. Őt küldték 1944 szeptemberében Budapestre egy kommandós egység élén, hogy a kormányzó fiának elrablásával megakadályozza Horthy tervét Magyarország kiugrására a háborúból, és részt vegyen a nyilas hatalomátvételben.

1944-ben százötven fős egységet szervezett olyan német katonákból, akik jól beszéltek angolul, és amerikai egyenruhákban a frontvonalak mögött támadták és zavarták a szövetséges katonákat. Emiatt a háború után bebörtönözték, de 1947-ben megszökött. Később Francisco Franco tábornok Spanyolországában telepedett le, de dolgozott az argentin Juan Peron miniszterelnök tanácsadójaként és az egyiptomi kormánynak is.

Wiesenthal makacs

A náci háborús bűnösök elfogását is végző Moszad előbb a megölésére, majd a beszervezésére dolgozott ki terveket, ugyanis a hatvanas évek elején szükségük lett egy bennfentesre, aki kapcsolatba tud lépni az egyiptomi rakétaprogramban dolgozó német tudósokkal. Olyan nácit kerestek, aki merész, elszánt és titoktartó. A Moszad egyik akkori vezetője, Dzsó Raanan – eredeti osztrák nevén Kurt Weismann – szervezte be 1962-ben Spanyolországban. Skorzeny azt kérte, szolgálataiért cserébe vegyék le a nácivadász Simon Wiesenthal listájáról. Ezt a Moszad megígérte, de Wiesenthal nem volt hajlandó rá, ezért egy hamis levéllel igazolták Skorzenynek az alku létrejöttét. A Moszad mégis állta a szavát, mert 67 évesen, 1975-ben Madridban, rákbetegség miatt bekövetkező haláláig Skorzenyt soha nem háborgatták háborús múltja miatt.

Beszervezése után Skorzeny Tel-Avivba repült, ahol tárgyalt a Moszad főnökével, Iszer Harellel, és még a Jad Vasem holokausztmúzeumba is elvitték. Első misszióján Egyiptomban összeállította az Izrael ellen készülő rakétaprogramban dolgozó német tudósok listáját. Az izraeli titkosszolgálat meg akarta félemlíteni a német szakembereket, hogy ne dolgozzanak Egyiptomnak, mert egy sikeres rakétaprogram a holokauszthoz hasonló veszélyt jelenthetett a zsidó államra.

Skorzeny egy levélbombával Egyiptomban megölt öt embert, mire a német tudósok nagy része hazamenekült. Akkor alig két éve rabolták el Argentínában a zsidók megsemmisítésében jelentős szerepet játszó Adolf Eichmannt, és a német tudósok tartani kezdtek attól, hogy Izrael bosszút áll munkájukért.

Akcióban Samirral

A Heinz Krug nevű rakétaszakértő éjszakai fenyegető telefonok hatására védelmet remélt Skorzenytől, és egy találkozót kért a volt náci kommandós tiszttől. 1962. szeptember 11-én egy München melletti erdőben maga Otto Skorzeny lőtte le. Az akciónál jelen volt, és a nyomok eltüntetését végezte többek közt Jichák Samir, Izrael későbbi miniszterelnöke is, aki akkoriban a Moszad különleges műveletekre szakosodott különítményét vezette.

Otto Skorzeny Lebe Gefährlich! (Élj veszélyesen!) címmel kiadta emlékiratait, elsősorban a második világháborúban játszott szerepéről, de nem említette benne sem a zsidók elleni bűntetteit, sem a Moszadnál végzett munkáját.